Ti is elítélitek az olyan embereket akik a szüleik házának egy szintjét berendezve élik az életüket több gyerekkel arra hivatkozván, hogy hatalmas a ház és nagyon jól megvannak így is, nem akarnak elköltözni?

mi külön élünk a párommal, tehát nem haza beszélek.

de arra nem gondoltál, kedves ítélkező és megbélyegző kérdező, h egy többszintes ház rezsijét képtelen volna fizetni egy nyugdíjas szülő vagy házaspár? azaz, ha elköltözne a gyerek, akkor a szülőnek el kellene adnia a házat, amiben "egy élet munkája van". az idősek többnyire így látják, nehezen változtatnak és meg is viseli őket, ha épp öregségükre kell elmenni a házból, ahol leéltek egy életet. ilyenformán épp nem a gyerekek élősködnek, hanem pont,h segítenek a szülőknek azzal, h maradnak és átveszik az (anyagi) terhek egy részét.

14. így van, a külvilágnak képtelenség megfelelni

de az biztos job lenne, ha a fiatal család lakbért fizetne és közben végignézni, ahogy az idős szülei rezsitartozást halmoznak fel az amúgy hatalmas házukra. akkor nem praktikusabb már odaköltözni, ha így is úgy is elférnek és a lakbér+rezsi árát beleadni a szülői ház költségeibe?

Nem értem mi ezzel a gond. Ha a nagyszülők is ezt szeretnék, akkor tök jó :)

Én anyósom is ilyen, arra vágyott mindig, hogy együtt éljen egy több generációs család, ő ilyen tyúkanyó típus. A dolog nem valósult meg, de ő például nagyon szerette volna. Van ilyen.

Más kérdés, ha nyúzzák a nagyszülőket, akiknek ez csak szenvedés és teher, akkor persze, én is elítélem (feltéve, hogy van választásuk).

egyáltalán nem ítélem el őket...Mi nem lennénk képesek így élni,túl öntörvényűek vagyunk a férjemmel...Tesómékat viszont abszolút el tudom képzelni egy ilyen helyzetben,ők könnyebben alkalmazkodnak(és ez nem azt jelenti,h egyedül életképtelenek...)

A nagyszülők és a nyugodt időskor....A férjem és az én szüleim is aktív korúak még,messze nekik a nyugdíj...de abban biztos vagyok,hogy csak úgy,mint most, 20 év múlva is boldogok lesznek,ha az unokák "nyüzsögnek és rosszalkodnak" körülöttük..

Szóval ahol önként történik az együttélés,nem szidják egymást a másik háta mögött,miért ne lenne működőképes(és nem kell tökéletes idillben élni,hiszen én is össze szoktam kapni a férjemmel,mégsem érzem úgy,hogy külön kellene élnem tőle...)

Az én szüleim összetennék a két kezüket ha hazaköltöznénk, de azért mi külön élünk, és szerintem jobb így nekünk.

Azért gyakran látogatunk haza, és én szeretek is otthon. Szerintem a férjem nem érezné magát annyira jól.

Nem ítélem el, az ő dolguk. A szüleim is a mai napig a nagyanyámmal élnek. Nekem nem tetszik, okkal, millió probléma van belőle. De nem ítélkezem, inkább eljöttem onnan, ők meg csináljanak, amit akarnak. Idegen családnál ez fokozottan érvényes, az ő életük, az ő dolguk.

Mondjuk az fura kicsit, amikor jönnek, hogy de egy élet munkája van a házban, nem lehet eladni... én szerencsére már felülemelkedtem ezen a felfogáson, a ház van értem, nem én a házért, ha nem megfelelő, eladom és kész. De tény, hogy ehhez kellett az, hogy sokáig vándormadárként éljek és megtanuljam, hogy az életben más dolgok az igazán fontosak, a tárgyakat, így a házat is, el kell engedni.

Több ismerős család van, ahol amiatt fizették erőn felül a rezsit, mert nem akarták eladni a saját maguk által felépített házat. Csak mondjuk akkora kihasználatlan légteret építettek, amire a gatyájuk is ráment. Végül akkor adták el, amikor már tele voltak hitellel. Na ez mondjuk nem szimpatikus.