Ha ennyi idő után sem érti meg, hogy gáz amit csinál, akkor nem kéne hozzámennem igaz?

Párom a kezdetektől fogva érdekes személyiség volt. Rossz haveri társaságba keveredett, akik viszik bele a hülyeségbe... Van, hogy napokra eltűnik, nem lehet utolérni, tivornyáznak a haverokkal. Azt hittem egyszer benő a feje lágya és rájön, hogy irtó ciki amit művel. Fiatalok vagyunk hát hetente, két hetente menjen el bulizni, nem érdekel, de mostmár újra és újra eljátssza a bizalmamat, képtelen megváltozni.

Nyáron megtartottuk az eljegyzést, de az utóbbi félév annyira eldurvult, hogy komolyan kezdek kiábrándulni belőle.

Ma az okos haverjainak köszönhetően nem ment dolgozni (én úgy tudtam minden úgy lesz, mint egy átlag napon), délután kerestem, nem tudtam elérni, majd jó egy óra múlva egy ismeretlen szám hívott, egy über részeg haverja, hogy menjek el a páromért, mert "kicsit" iszogattak, kijöttek a rendőrök és megkérték szépen őket, hogy a páromat takarítsák fel az utcáról... Amikor odaértem a föld alá süllyedtem volna legszívesebben szégyenemben, ahogy két rendőr közül nekem kellett felvakarnom őt a földről. Törékeny nőként én cipeltem EGYEDÜL a 80 kilós páromat az autóig és még hálálkodtam, hogy egy igazoltatással lerendezték az ügyet a rendőrök. Olyan szinten megalázó és undorító volt, hogy elmondani nem tudom... Én úgy érzem, hogy nekem ez volt az utolsó csepp. 4 évig tűrtem és vártam arra, hogy egyszer felnő, de ez már egyre rosszabb.

Milyen nyelven mondjam még el neki, hogy irtó gáz és engem járat le?

Ha józan, minden rendben, de én ezzel az énjével nem tudok azonosulni. 24 éves és ennyi esze nincs? Van értelme így leélnem mellette az életemet? Nagyon el vagyok keseredve, én őszintén úgy éreztem, hogy nekem ő a nagy ő. :'( Nincs erőm elhagyni és újrakezdeni mindent valaki mással... egyszerűen teljesen ki vagyok. :'(