Hogyan győzzem meg végre a húgomat hogy belássa azt hogy nem lesz jó vége annak amit csinál?
Estét mindenkinek!
A húgom 19 éves, tavaly júniusba érettségizett le, de azóta nem tud mit kezdeni magával.
Egyetemre, fősulira nem akart menni, jó ezt nem erőltettük, de anyámék mondták hogy valami szakmát azért tanuljon mert érettségivel nehezen fog elhelyezkedni. De ő nem ment tanulni mert nyáron felvették egy helyre ahová akart menni dolgozni, akkor mondtuk neki hogy jó akkor kezdje el gyűjtsön pénzt aztán később tanuljon valami komolyabb szakmát amilyet akar. Sajnos a munkaviszonya nem tartott sokáig, október elején kirúgták, hanyagság miatt, finoman szólva, nem akart dolgozni és folyton internetezett a telefonján. A fizetése nagy részét elverte, szüleimnek nem sok pénzt adott haza, pedig nem kértek tőle sokat csak havi 10-15 ezret 75-80 ezres fizuból, ami nem volt vészesen sok, én szerintem.
Nos október óta itthon ül, délig alszik, TV-zik netezik, és mást nem csinál, ja meg alszik még délután is, meg néha összefut a barátnőivel.
Az utóbbi időben észrevettem rajta hogy sokszor nem fürdik, nem ad magára, elhanyagolja magát, pedig szép lány, nem tudom miért cseszi most el magát, még barátja sincs, és ha elhízik, meg elhanyagolja magát akkor nem is lesz pasija.
De nem csak erről van szó, régen kedves lány volt, normálisan, értelmesen beszélt mindenkivel, meg a barátaival is, most meg beképzelt, flegma, hagy na soroljam milyen stílust vett fel.
Nem került rossz társaságba ugyan azokkal a barátokkal lóg mint eddig, és ők sem értik ezt.
A barátnőmmel is kedves volt, az elmúlt 1-2 évben, most meg vele is már bunkó, igazi barátok voltak, mert egy idősek, de a barátnőm már kerüli amikor átjön hozzánk.
A múltkor apám mondta neki hogy kicsit szedje össze magát, és keressen munkát, igaz mondta hogy keres meg minden, ami igaz mert nem egyszer kért meg hogy adjam be az önéletrajzát a munkahelyemre, meg pár alvállalkozónak, mert rajtam keresztül, több esély van arra hogy eljut oda ahová kell mint hogy ő adja oda a portásnak, ezt tudom, de kevés munkatapasztalat, nagyon kevés, semmi szakma, így sokan mondják hogy maximum takarítónak vennék fel, de sajnos ott nincs üresedés, és nem is lesz még egy ideig.
Igaz hogy próbálkozik, de sok helyre küldhetné még el ahová mehetne árufeltöltőnek, de oda nem küldi el sehová.
Ezen a héten szerdán egyik ismerősöm szólt hogy náluk az áruházba van 2 szabad hely és egy nőt meg egy férfit keresnek fiatalt, egy kevés raktári munkatapasztalattal, egyből szóltam a húgomnak hogy menjen be jelentkezni, mert beajánlottam őt, elmenni elment meg is beszéltek egy időpontot amikor bemegy interjúra, mert akkor lesz bent a nagyfőnök, de oda nem ment el, és ezt is ma tudtam meg, mert hívott a haverom hogy holnap kellett volna kezdenie, de nem látta őt sehová beosztva, meg más neve lett kiírva, és akkor derült ki, mert rákérdeztettem vele hogy mi van hogy mégsem ment el. Na akkor az asztalra csaptam hogy mégis miért nem, holnap kezdhetett volna reggel 9 kor, orvosi vizsgálat oktatások, egy kis papírmunka lett volna, kedden még lett volna utolsó pihenőnapja, és szerdán kezdhetett volna de mondta hogy oda mégsem volt kedve elmenni dolgozni.
Na akkor kisétáltam a szobából, magamra csaptam az ajtót és elgondolkoztam azon, hogy ez most komoly, vagy csak képzelődöm.
Apám már nem tud vele mit kezdeni, ő sajnos sehová nem tudja beajánlani, meg mondta hogy a húgomból egy utcasarki lesz ha így áll a dolgokhoz, anyám meg már sír miatta hogy hogyan lehet ilyen felelőtlen az életével, én meg már nem tudom mi legyen vele, 10 kilót hízott már, elhanyagolja magát, hajat nem is mosott már hetek óta, van amikor 2-3 napig nem megy fürödni, sokszor büdös, a szobája egy disznó ól. Már egyik barátnője is mondta hogy teljesen más lett, meg majdnem elokádta magát amikor belépett a szobájából. Kaja maradékok mindenhol rohadva, mosatlan ruhák, szanaszét. meg persze még egy lapáttal rátesz az egészségére mert túl gyakran iszik, igaz nem részegen jön haza, de lehet látni rajta hogy kicsit kába, meg dől belőle a tömény alkohol szag. Meg nem egyszer mentem be úgy a wc-re hogy ott maradt a nagydolog rákenődve, meg nem egyszer mondta hogy hasmenése van, mert volt hogy napokig nem kellett nagy wc-znie utána 2 órán át görcsölt a hasa szó szerint összegörnyedt a szoba közepén utána gyors wc-re és a tetőtéri szobámban hallani lehetett ahogy nagy wc-n van! Na itt már totál kész lettem az elmúlt 2-33 hónap leforgása alatt, nem tudom de nagyon lesüllyedt a mélypontra, az élete romokban, semmi jövő, semmi munka, az egészsége folyamatosan romlik, orvoshoz nem megy el, pedig az önkormányzat fizeti még 7-8 hónapig a TB-jét ha jól tudom, szóval már nem tudom mit tegyek, mit mondjak neki, vagy kihez forduljak, mert a szüleim már lemondtak róla, érzem hogy eljön az idő amikor nyáron azt mondják neki hogy vagy menjen tanulni vagy oda ahová akar, de többet ne lakjon itt. Már azt is mondták hogy ha nem akar dolgozni akkor tanuljon, apám mondta hogy szeptemberig hajlandó várni akkor ha nem lesz se iskola, vagy munkahely akkor lemond róla teljesen.
Nem tudom mi legyen, tavaly ősszel még bombázó volt, döglöttek utána a pasik, mert sokszor vittem magammal helyekre, meg azért volt közös testvéri programunk meg a barátnőm is szerette, de most már szinte mindenki undorodik tőle, nagyon igénytelenül néz már ki. Nem tudom mi legyen, kérnék tanácsot mert már én szégyenlek helyette az utcára menni, komolyan!
25/F
Szia!
Tipikus depressziós.
Bár nem tudom mitől lett depressziós, ha minden lehetőséget megkapott tőletek, de a legjobb lenne pszichiáter szakorvoshoz vinni, minél hamarabb, mert csak lejjebb fog süllyedni.
Nem szidni kéne,hanem egy kicsit beszélgetni vele és nem bunkó,tapló módon,hanem kulturált,intelligens módon.Te most úgy írsz erről a 19 éves lányról,aki a húgod,mintha egy kutya lenne!Te sem vagy teljesen ép,az is biztos.Figyelj ide:előbb-utóbb ezekre a dolgokra az ember rájön.
VISZONT NEKED MEG ARRA KELL RÁJÖNNÖD,hogy ITT VALAMI NAGY PROBLÉMA LEHET!
1.Az egészségügyi és a lelki problémák elhanyagoltsághoz vezetnek.ORVOSHOZ és PSZICHOLÓGUSHOZ kell velük menni!Pénzbe kerül?Na és aztán!Segíts neki,ne szidd,ne szóld le!
2.Most pályakezdő,most került ki a középiskolából.Gondolom te is tudod,hogy mennyire lefárasztja egy ember agyát az érettségi!Főleg,ha utána dolgoztatjátok..
Anyudnak meg miért nem elég a 10-15 ezer forint????A lányáról van szó,nem egy bérlőről!Nem leszólni akarlak titeket,de szegény lányt inkább lehúzzátok ezzel a stílussal!Komolyan mondom TÉRJ ÉSZHEZ,főleg te!Ezzel a taplósággal szerintem csak a kocsmában lehetsz nagymenő..és akkor te vagy 25 éves?
Vagy én fogalmaztam rosszul, vagy te olvastad félre de elmondom hogy csak 10-15 ezer forintot kértek tőle, annál többet nem vártak el hogy beadjon pontosan azért hogy inkább magára költsön, hasznos dolgokra, pontosabban tanulásra!
Ha úgy beszéltem róla mint egy kutyáról, igazad van túl lőttem a céllal, de baromira ideges vagyok, mert azért bosszant hogy mindent megtettem hogy segítsek neki és ő nem ragadta meg a dolgokat.
Azért is írtam ide, mert már nem tudom mi legyen hogyan, kezeljem a helyzetet, mit tegyek, mert már nekem is tanácsra van szükségem, mert nem akarom hogy kukák közt élje az életét! És élete végéig sem akarom őt eltartani, ha egészséges és simán alkalmas a munkára, ha komoly baja lenne az már megint más, akkor nyilván máshogy állnék a dolgokhoz.
Csak én nem akarom hogy fiatalon tönkretegye az életét, inkább éljen, dolgozzon vagy tanuljon, de ne süllyedjen le.
A depresszió már nekem is megfordult a fejembe de apám szerint baromság, mert csinál valamit, és nem nézi a falat, meg nem akar öngyilkos lenni, meg semmi.
Tudom hogy érettségi után lefáradt az agya, a nyarat meghagytuk volna neki hogy pihenjen de akkor ő akart nagyon dolgozni, amit szintén leírtam.
Kétségbe vagyok esve én is mert a testvérem és nem akarom hogy úgy végezze mint egy rokonunk amit a saját szemével látott ő is hogy hajléktalan lett, amiről mi sokáig nem is tudtunk, mert az ország másik felén csövezik szerencsétlen, és hasonlóan kezdte mint a húgom. persze azóta már van hol laknia, és dolgozgat is de most lényegtelen ettől akarom megvédeni a húgom és azért írtam mert kell a segítség mert már kifogytam az ötletekből. De igazad van 2. válaszoló, meg az elsőnek is igazat adok. Orvoshoz nem kényszeríthetjük mert már nagykorú, tehát őt kell rávenni erre, és ötletem sincs hogyan, mert ha aztmondom orvos, már magára csapja az ajtót.
Figyelj csak, a húgod pontosan tudja mi a helyzet, és hogy depressziós, de fél szembeszállni a dolgokkal, és gondolja hogy neki jó ott otthon egyedül, amikor eltartják, és így éli az életét pihen, de lustaság is lesz, mert fizikailag is lefog gyengülni nem csak lelkileg.
És azért hanyagolja el magát mert gondolja már hogy neki úgy is mindegy. Ez a viselkedés egyértelműen a lelki problémákra utal, és a depresszióra.
A hasmenéses dolog meg egyértelmű hogy étkezési zavarai vannak, gondolom nem mozog sokat így a belei sem mozognak túlságosan ami benne összegyűlik és még rádob egy lapáttal mert kitudja miből mennyit eszik, az is közre játszhat a dolgoknak és hirtelen kiürül, ezért van többször hasmenése, ami szintén komoly következményekkel járhat ha nem fordul dokihoz minél előbb. Minél előbb beszéld rá valahogy hogy forduljon segítségért minél előbb, és ha az megvan akkor pszichiáterhez is menjen el, igaz 90% az esélye hogy befogja fektetni 1-2 hétre, mert sajnos nem egy ismerősöm volt hasonló bajokkal, és elég sokat jártam pszichiátrián látogatóba, meg volt egy idő amikor odajártam dolgozni is, amikor az új számítógépes rendszert csináltuk, és láttam ott dolgokat hogy kik vannak, milyen problémákkal, amik hasonlóak a húgodéhoz. De ott legalább kezelni fogják ezeket, és ne fogják hagyni leépülni, csak rá kell vennetek hogy menjen be oda, gyógyuljon meg, legyen valami értelme az életben. és ha ezek megvannak akkor segítséggel és odafigyeléssel együtt elkezdhetitek visszaépíteni azt ami összedőlt nála, és ha már elég erős, és megvan mindene akkor fokozatosan hagyni hogy egyedül talpon tudjon maradni, mert nem mindig lehettek mellette, te is 25 éves vagy, igaz hogy még otthon laksz de szerintem már te is külön életet és családot akarsz, és akkor már nem lesz sok időd a húgoddal lenni. Tehát fokozatosan kell most mellette lenni ameddig lehet, és ha már egyedül csinálja a dolgokat és már talpon tud maradni, akkor is figyelni még, időnként, mert aki depresszióba esik,, az nagyon nehezen tud úgy kilábalni belőle hogy ne essen vissza.
Ha kérdésed van írj nyugodtan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!