Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha ennyi idő után sem érti meg, hogy gáz amit csinál, akkor nem kéne hozzámennem igaz?
Párom a kezdetektől fogva érdekes személyiség volt. Rossz haveri társaságba keveredett, akik viszik bele a hülyeségbe... Van, hogy napokra eltűnik, nem lehet utolérni, tivornyáznak a haverokkal. Azt hittem egyszer benő a feje lágya és rájön, hogy irtó ciki amit művel. Fiatalok vagyunk hát hetente, két hetente menjen el bulizni, nem érdekel, de mostmár újra és újra eljátssza a bizalmamat, képtelen megváltozni.
Nyáron megtartottuk az eljegyzést, de az utóbbi félév annyira eldurvult, hogy komolyan kezdek kiábrándulni belőle.
Ma az okos haverjainak köszönhetően nem ment dolgozni (én úgy tudtam minden úgy lesz, mint egy átlag napon), délután kerestem, nem tudtam elérni, majd jó egy óra múlva egy ismeretlen szám hívott, egy über részeg haverja, hogy menjek el a páromért, mert "kicsit" iszogattak, kijöttek a rendőrök és megkérték szépen őket, hogy a páromat takarítsák fel az utcáról... Amikor odaértem a föld alá süllyedtem volna legszívesebben szégyenemben, ahogy két rendőr közül nekem kellett felvakarnom őt a földről. Törékeny nőként én cipeltem EGYEDÜL a 80 kilós páromat az autóig és még hálálkodtam, hogy egy igazoltatással lerendezték az ügyet a rendőrök. Olyan szinten megalázó és undorító volt, hogy elmondani nem tudom... Én úgy érzem, hogy nekem ez volt az utolsó csepp. 4 évig tűrtem és vártam arra, hogy egyszer felnő, de ez már egyre rosszabb.
Milyen nyelven mondjam még el neki, hogy irtó gáz és engem járat le?
Ha józan, minden rendben, de én ezzel az énjével nem tudok azonosulni. 24 éves és ennyi esze nincs? Van értelme így leélnem mellette az életemet? Nagyon el vagyok keseredve, én őszintén úgy éreztem, hogy nekem ő a nagy ő. :'( Nincs erőm elhagyni és újrakezdeni mindent valaki mással... egyszerűen teljesen ki vagyok. :'(
válasza:Nehogy csak amiatt maradj mellette, mert félsz a családod reakciójától!!! Olvasd csak el ezt még egyszer. Mi a fontosabb: a saját boldogságod, vagy hogy fenntarts egy hamis látszatot csak azért, hogy ne csalódjanak azok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy benned mi zajlik le? Ez a TE életed!
Szerintem túl sok benned a megfelelési vágy, neadjisten társfüggő is vagy:
Ha már 4 éve ezt tűröd, akkor benne van a pakliban...
Egyébként megértem, hogy nagyon nehéz, kicsit hasonló helyzetben vagyok éppen. De az utóbbi pár hónapban megtanultam, hogy az emberek, élethelyzetek, munkahelyek, és minden más az életedben: jönnek-mennek, néha látod őket előre, néha teljesen váratlanok. Csak és kizárólag egy állandó dolog, biztos pont van az életedben: te magad!! Törekedj arra, hogy magadban teljesen biztos legyél és találd meg a saját boldogságodat :) Ez pedig majd hozza magával a többi jót :)
válasza:Azért a társfüggőség leírásában szerencsére nem találtam magamra.
Őszintén szólva mindig is egy mosolygós, nyitott, ambiciózus és magabiztos nőnek tartottam magamat. A jelenlegi párom most az egyetlen olyan dolog az életemben, ami úgy érzem, hogy megnyomorít, elkeserít, boldogtalanná tesz, mindezek mellett, normális napjain, soha nem adnám senkiért. Ez a kettősség baromira nehéz és ez váltja ki azt, hogy tudom mi a helyes mégsem tudom meglépni.
válasza:
válasza:Ne azzal foglalkozz, hogy mit szól a családod. A saját életed nézzed, hogy neked mi a jó. Az hogy egy kívülálló számára látszatboldogságban éltek, téged nem fog boldoggá tenni...hosszú távon biztos hogy nem.
És ne mentegesd a párod, hogy azért ilyen, mert a haverokkal lakik, ha nem ilyen lenne alapból, akkor mindegy lenne hogy kivel lakik. És aztán mindig attól akarsz rettegni, hogy mikor akad össze egy ilyen haverral? Aki inni akar, talál majd magának okot, lehetőséget, indokot mindig az ivásra. Ne áltasd magad! Soha nem fog megváltozni!!! Lehet ígér fűt-fát, lehet egy hónapra megváltozik, de hosszú távon nem fog menni neki.
válasza:Egyelőre úgy tűnik én leszek a kereső fél a "családunkban", ezt én felvállaltam és sosem zavart, hogy képzettebb vagyok, jobban keresek mint ő. (Ha gyerekkel kéne elhagynom, anyagilag nem okozna gondot. Az más kérdés, hogy életem végéig bánnám, hogy tudtam mire számíthatok, még is hozzámentem és gyereket szültem neki.) Ha olyan lenne mindig, mint amikor hetekig nem találkozik a hülye haverjaival, kétségem sem lenne, hogy ő a legjobb választás számomra. Én viszont ebben a bizonytalanságban képtelen vagyok élni. Nem mondom azt, hogy azonnal kirakom, mert tényleg nem érzek rá energiát. De hogy nem sürgetem az esküvőt (sőt), azt már eldöntöttem és szépen lassan igyekszem leépíteni magamban ezt az ügyet.
Rengetegszer elmondtam neki, sírva, zokogva, könyörögve, normálisan, ordítva, mindenhogy, hogy számomra gáz megalázó és szánalmas, amit művel ilyenkor. Nincs értelme már tovább magyarázni neki, én is érzem. Lenyelem és gyűjtöm az energiámat ahhoz, hogy kimondjam vége...
Az összes közös barátunk, a barátnőim, az én barátaim, mindenki úgy látja, hogy túl sokat tűrök és én ennél jobbat érdemelnék. Sajnálom, hogy ennyi ideig húztam a dolgot. Mindazonáltal köszönöm mindenkinek a választ, igazatok van sajnos!
Tegnap végignézték a szomszédok, a portás, a járókelők megálltak bámészkodni, az úton megálltak az autósok, hogy átengedjenek minket, mert látták, hogy annyira gáz van... Ennél megalázóbb helyzetet én nem tudok már elképzelni (mindezt délután 5kor a csúcsforgalomban), legszívesebben, tagadtam volna, hogy egyáltalán ismerem, nem hogy még a párom is... Elég volt!!
A párod alkoholista. Ez egyre rosszabb lesz. A veszekedés, a lelkére beszélés nem használ. És valószínű, még évekbe fog telni, mire ő maga felismeri a saját betegségét és segítséget kér.
Én hozzámentem egy alkoholistához, most azt mondom, nem bántam meg, kb. az egy éves évfordulónk táján elment rehabilitációra és ő azóta nem iszik, de azt az évet az ellenségemnek sem kívánom.
Ha mellette maradsz, minden erődre és minden képességedre szükséged lesz ahhoz, hogy megőrizd a józan eszed, a saját lelki épséged. És bármit teszel, részt fogsz venni a játékaiban
Ha szereted, kiszállsz. Ha nagyon szereted, esetleg adhatsz neki egy lehetőséget a visszaútra hozzád, ha segítséget kér, egyáltalán nem iszik egyetlen kortyot sem és leépíti a haveri kört. De kiszállni akkor is ki kell, nem szabad felhívni sem, érdeklődni sem. Ez talán felébreszti, de nem biztos. Halvány a remény.
Viszont neked el kellene gondolkoznod azon, hogy mi az, ami vonz benne, mert cseberből vederbe kerülhetsz.
Több év tapasztalatát sajnos nem tudom egy válaszba leírni, de ha privátban megkeresel, szívesen írok még.
válasza:Kedves kérdező!
Közel 5 évig éltem egy alkoholistával, akiről rajtam, a szüleimen és a barátainkon kívül senki nem tudta, hogy iszik. Számtalan megalázó helyzetben volt részem mellette, a fenti eset, amit meséltél, egy idő után mindennapivá vált.Azt hittem, majd elmúlik, ki fogja nőni, és újra az én csodás párom lesz. Többször esett meg, hogy durván szólt vagy nyúlt hozzám, egy idő után ez volt a gyakrabbi eset. Én is menyasszony voltam, de gyűrű ide vagy oda, el fog jönni egy pont, egy apró csepp a pohárba, amikor már nem fog számítani, mennyire szereted! Képtelen leszel tisztelni, mint férfit és mint embert. Akkor kell otthagyni, abban a pillanatban! Kívánom, hogy még a házasságkötés előtt következzen be!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!