Ti mit gondoltok arról, ha a házastársak nagyon eltérő szintű végzettséggel rendelkeznek?

No vagyok egy foiskola es egyegyetem vegzetsegem.

Ferjem okos bolcs tajekozott es nagyon ugyes barmit megjavit epit es nagyon szepen enekel ugyancsak katona volt de felsofoku vegzetseg nelkul.

40 tul vagyunk jol mukodik a kapcsopat sot tuti o az okosabb es praktikusabb.

Mirol beszelgetunk? Ha nem a diplomamunkamrol mindenrol politika vilagnezet zene a gyerekek a kozos nezett filmek.

Mindketten szeretjuk a zenes musicalokat de a komolyzenet is.

Nem vegzetseg fuggo az iq szerencsere de az erdeklodes sem.

Ismerek szuper bolcs kamionsofort okos muvelt es socialis es ismerek ultra buta egyetemistat is aki evfolyamtarsam volt.

Jellemzően a nők adtak kulturáltabb választ erre a kérdésre is. Néha szégyellem, hogy ennyi hímsoviniszta, beszűkült férfitársam van...

Nálunk: barátnőm képzőművész, én mérnöki diplomával rendelkezem. Nagyon jól kijövünk, másban vagyunk jók, és ez így érdekes.

azert otthon nem szoktam a szakmamrol beszelgetni otthon pihenunk egymassal foglalkozunk.

Neha elmeselek valamit a ferjemnek de a hangsuly azon van mit tett velem a szituacio nem a szakmai reszen.

miért, két diplomás miről tud beszélgetni? na ne mondjátok már, hogy a diplomások otthon is a szakmájukról akarnak naphosszat diskurálni a párjukkal, miután a munkahelyükön is ezzel foglalkoztak :D na meg ugye mi van akkor, ha nem is egy a szakterületük?! ehhh...

sőt, én valahogy azt a népszerű ürügyet se tapasztalom, hogy a diplomások nagy része megrögzött múzeumtöltelék lenne, a többiek meg kívülről se láttak még színházat.. de még csak efelé mutató tendenciát sem. egyáltalán ki, mikor, és mire alapozva találta ezt ki hogy a diplomások érdeklődőbbek a kultúra iránt? nemtom' de az én csoporttársaim is hamarabb ülnek be a kocsmába mint a színházba.....

mi ugyan diplomások vagyunk, de két eltérő szakon végeztünk. a sors fintora viszont úgy hozta, h mindketten biztosítónál dolgozunk, ráadásul konkurens, nagy rivális cégnél :) szoktunk poénkodni az ipari kémkedésen, az egy ágyban az ellenséggel témán és egy halom hülyeséget össze tudunk hordani ezzel kapcsolatban :)

az egyetem időszaka alatt jöttünk össze, akkor is kifogyhatatlanok voltunk a témából, ezermillió dolog foglalkoztat mindkettőnket, bármiről tudunk beszélgetni.

tényleg nem a végzettség számít, hanem hogy két ember világnézetileg, jövőkép szempontjából összeillik-e, és hogy azonos intelligenciával, műveltséggel rendelkezzenek. mert ha eddig nem tűnt volna fel, a diplomások közt is vannak szorgalmas buták, míg a kevésbé iskolázottabbak közt is vannak lusta műkedvelők :)

Azt, hogy kummaunalmas már, hogy hetente kétszer felmerül a téma!

Nem téged cinkellek, kérdező; de tragikusnak tartom, hogy felnőtt, magukat értelmesnek tartó emberek fejében nem az merül fel automatikusan, hogy önismeret és az élethez való "intelligencia" dönt a kapcsolat tartósságáról, nem az a rohadt iskolai papír!

Ahhoz ismerni kellene az adott párt. Lehet, hogy van közös hobbijuk, témájuk (pl. nem hiszem, hogy egy bizonyos sporthoz vagy a kocsik szeretetéhez szükséges lenne vmi extra végzettség :D). És a nem diplomás is lehet nagyon művelt.

Nálunk nem akkora a különbség, mert a párom tanult ugyan egyetemen, de nem sikerült neki, nekem meg, ha minden igaz, meglesz a diplomám nyáron. Nem egy nagyon régóta tartó kapcsolatról beszélünk. Mindegy. Hihetetlen művelt, intelligens, logikus gondolkodású ember, sok mindenhez ért, szereti a művészetet, sokkal jobb társ nekem, mint egy csomó többdiplomás, akivel eddig találkoztam. De nyilván lehet olyan szakmunkás is, akit tényleg csak az RTL Klub meg a Story magazin és a diszkó köt le, azt mondjuk nehéz elképzelni egy értelmesebb diplomás mellett, még akkor is, ha fizikai vonzalom van köztük.

Tapasztalatból írom, hogy ez neveltetés (nem csak diploma) kérdése is. Nagyon sok múlik azon, hogy az illetõ személy (akár férfi, akár nõ) milyen környezetbõl jött/mit látott/mit hozott magával otthonról. Ezek rõl senki sem beszél diplomaosztásnàl v. bármilyen végzettség megszerzésénél.

Szerintem az, hogy valaki mit tesz meg a JÓ házastársi kapcsolat érdekében/mennyire érett a házasságra az nem az (eltérõ) végzettségtõl függ.

Annyit hiányoltam még a kommentekbõl, hogy az sem mindegy, a két fél részérõl, hogy milyen szintû empátiával, problémamegoldó képességgel, érzékenységgel.. bírnak (nem csak) egymás felé. Gondolom ezt nem kell kifejtenem, hogy miért.

Ezeket neked/nektek kell tudni a legjobban, de ha ez csak presztizskérdést vált ki belõled/belõle, akkor jobb, ha el sem veszed/hozzá sem mész, mert ez a (sajnálatos) gondolkodásmód elôbb vagy utóbb úgy is ki fog bukni és utána már nem biztos, hogy együtt fogtok akarni élni.