Mennyi idő után, milyen körülmények között költöztetek össze?

Nálunk speciális volt az eset.

az egyetemen ismerkedtünk meg, kb 1 hónap után már mindig együtt vásároltunk együtt főztünk...stb a koliban volt lehetőség vegyes szobába költözni, fél év után ezt sikerült elintézni.

Rá 8 hónappal később elkezdtük felújítani a párom lakását (sajnos a megismerkedésünk előtt elhunyt az édesapja, az örökölt pénzből vette)

mindent saját magunk csináltunk, mivel az ösztöndíjból, diákmelóból származó pénz nem volt túl sok, emiatt lassan is haladtunk.

3 hónapra erre összeköltöztünk hivatalosan.

ekkor kezdtünk el munkát keresni, ráadásul diplomamunkát írtuk meg a vizsgákkal sem végezztünk..

eleinte alkalmi melókból éltünk, de végre helyrerázódott az életünk, igaz én jelenleg újra munkát keresek...

tehát ha szigorúan vesszük, akkor a lakásba 1,5 év után költöztünk, én még a 23-at nem töltöttem be, ő igen..

26 és 27 évesek vagyunk. Lassan megvan a pénz a lagzira, ha lesz munkám rá nem sokra a gólya is jöhet..

21 évesen egy hónap ismerettség után házasodtunk és költöztünk össze.Mindketten dolgoztunk.(Nem a baba miatt házasdtunk ilyen hamar, a házasság után lettem várandós fél évvel).

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy olyan volt mint a mesében, természetesen volt 1 évünk mikor mi is megéreztük, h elkapkodtuk, de azon rég túl jutottunk:) 8 éve vagyunk házasok, most várjuk a 3. babát és boldogok vagyunk:)

Fél év után költöztem hozzá.Neki saját lakása volt.

Én 24,ő 30 volt.Mindkettőnknek volt munkája.

Jelenleg itthon vagyok és nevelem a lányunkat,aki most 3 hónapos :)

Mi ismertük egymást már régről. A kapcsolatunk érdekesen indult, az exemtől csábított el, akivel viszont együtt éltem. Úgy találkoztunk, hogy a szüleimhez utaztam, és előtte kijött a pályaudvarra. Aztán meggyőzött, hogy utazzak inkább másnap és aludjak nála. Így is lett, és másnap reggelre egyértelmű lett, hogy szakítani fogok az exemmel. Na de nem volt hol laknom! Úgyhogy felajánlotta, hogy amíg találok albérletet, legyek nála. Így is történt, a szüleimtől már hozzá jöttem vissza, csak szakítani mentem el az exemhez, no meg amikor költöztem.

Aztán kivettem egy szobát, de talán négyszer aludtam ott összesen. Néhány hónap után fel is mondtam, nem volt értelme fizetni.

23 évesek voltunk, amikor ez történt. Én tanultam, mellette diákmunkáztam, ő dolgozott, mellette estin tanult. Albérletben lakunk, de csak egy szobát bérlünk. Ez a helyzet nagyon nem ideális, borzasztóan zavarnak a lakótársak. Viszont így feleannyiba kerül, mintha lakást vennénk ki, azaz feleannyi idő után költözhetünk saját lakásba.

Az exemmel előtte négy évet éltünk együtt, több módot kipróbáltunk. Voltunk kollégiumban vegyes szobában, na annak semmi értelme. Olyan, mintha nem is együtt lakna a pár. Aztán béreltünk szobát. Vele kicsit nehezebb volt, mert nagyon más volt az életritmusunk. Ezért végül egy másfél szobás lakást vettünk ki, hogy amíg egyikünk fenn van, a másik tudjon aludni. De így is rengeteg problémánk volt. Én akkor még nem nagyon dolgoztam és ő azt akarta, hogy hagyjam ott az egyetemet és csak dolgozzak, erre nem voltam hajlandó. A házimunkákban nem segített, és úgy általában is lusta volt, mindent megvétózott, amihez dolgozni kellett. Alapvetően nem illettünk össze, csak nem akartuk belátni, ezért nem sikerült az együttélés. A végére úgy elhidegültünk, hogy már külön szobában laktunk.

Szerintem az az ideális, ha a pár olyan lakásba tud költözni, ahol van két szoba kettejüknek. Így sokkal egyszerűbb megoldani az életüket. Most a párommal gyakorlatilag csak abból vannak súrlódásaink, hogy egy kis szobában élünk. Ez nem tesz túl jót a kapcsolatunknak, ugyanakkor az is tény, hogy ha ezt kibírjuk, akkor mindent kibírunk. Mindenesetre nem bántam volna, ha ez a szakasz kimarad és rögtön külön lakásba mehetünk :)

Az exemmel kb 2-3 év után költöztünk össze. Ő dolgozott én még tanultam, de volt ösztöndíjam, meg kaptam hazulról is, így az én részem le volt fedve a buliban.

Azért mentünk szét, mert az együttélés rádöbbent, hogy milyen is a másik, hiába vagy vele több mint 2 évig, akkor is teljesen más együtt élni valakivel...

A mostani párommal szinte azonnal összeköltöztünk, mert eleinte folyton együtt aludtunk, stb. Aztán nekem új albérletet kellett keresnem hirtelen, és akkor már minek mentem volna máshova, ha úgyis az időnk 99%-át együtt töltöttük.

Amúgy azóta is az a véleményem, hogy minek húzzuk egymás idejét évekig, ha úgyis lakva ismerszik a társ? És nem az hogy mindkét fél együtt lakik az egyik szüleinél, na az még mindig nem az mikor ketten külön!!!

Amúgy persze azóta már nekem is van munkám. Kijövünk a pénzből, 'saját' lakásban élünk, páromé, meg a tesójáé, szóval nincs bérleti díj. Jelenleg már 1,5 éve lakunk együtt. Nem mondom hogy egyszerű, de megszöksz, vagy megszoksz. Az alkalmazkodás nagyon fontos, és hogy megtanuljunk sokmindent elengedni a fülünk mellett :)

6 hónap után költözött hozzám (egyedül éltem a szüleim nevén lévő lakásban, míg ők az új párjukkal éltek/élnek), a költözés után nem sokkal lettem 23, Ő annak az évnek a végén 30.

Ő dolgozott, én akkor éppen nem, a családom tartott el, aztán lett munkám 4 hónapig, majd megint nem, majd újra...sajnos véglegesíteni sehol nem tudtak, így mindig változások vannak.

A Párom fizujából és főleg a családom támogatásából éltünk, meg persze mikor dolgoztam, akkor abból.

Hamar összecsiszolódtunk, a pénzügyekben főleg jól egyetértünk. Mondhatom, hogy nekünk bejött, 5 hónap múlva lesz az esküvőnk.

24n