Nektek okozott már gondot a házasságotokban a súlyprobléma? Változott meg a párotok "hozzá (d) állása" emiatt?

Gondot nem okozott, de kisebb vitát igen :)

Akkora nagy súlyproblémáról nem beszélünk, mindig sportos alkat voltam, kis mellekkel.

Sajnos jópár hónapnyi munkakeresés alatt felszedtem 5-6 kilót, aminek a nagy része a derekamra szaladt fel, de megnőttek a melleim is.

Ezt szeretném most leadni, de a párom már most hisztizik hogy megint kis melleim lesznek (holott állítólag, ő úgy szereti :D)

Én híztam 10 kilót, 50-ről 60-ra. Oké, ez nem akkora tragédia, nem lettem túlsúlyos, de tudni kell, hogy egész életemben a súlyommal küszködtem és ez megviselt.

Pocsékul éreztem magam, szinte hánytam magamtól, hogy ennyire elhagytam magam. Őt nem érdekelte, szerinte úgy is jó voltam. Nem változott semmit a hozzáállása, de nekem változott a hozzáállásom az élethez, így rendeztem a dolgaimat és megint visszatértem a sporthoz. Azóta vele is nyugodtabb vagyok és úgy alapból boldogabb.

Azért az általánosabb az, hogy a férfi akkor fordul, hidegül el a nőtől, ha elhízik.

Nálunk ez volt. Soha nem mondta ki nyíltan, hogy nem vagyok már vonzó a számára, de a gesztusaiból egyértelmű volt. Azóta lefogytam, de a tüskék megmaradtak.

Nálad azért azt is figyelembe kell venni, hogy a kövérség egészségügyi (és sok esetben higiéniai) problémákat is okozhat. Igen, illik figyelembe venned a párod igényeit a külsőddel kapcsolatban, de a férjednek is ugyanígy figyelembe kell vennie a saját tested iránti igényedet.

Én 120 kilósan ismertem meg a sportoló barátom. Igaz nem volt a kövérség mellett, de amíg kövér voltam sem hozta fel a fogyás témát és az intim együttléteinkben sem volt semmi.

Mikor lefogytam... az egy tortúra volt nekem lelkileg. Alapból szép arcú lány vagyok és kedves, mosolygós, és még jó alak is társult ehhez. Ennek az lett a következménye, hogy más srácok is észrevettek. És ez nagyon betette nekem a kaput. Már nem voltam büszke magamra próbáltam eltakarni magam. Sokszor megnéztek azzal a "dugnálak" tekintettel, úgy éreztem, hogy mindenki csak a puncit látja bennem.

Akkor nagyon aggódott értem a párom. És válságban voltunk, mert nem tudta, hogy hogyan segíthetne nekem.

Nagyon nehezen, idővel fel tudtam dolgozni a dolgokat és immúnissá válni a kiéhezett férfi falkára, de nehéz volt.

24/L

"Azért az általánosabb az, hogy a férfi akkor fordul, hidegül el a nőtől, ha elhízik."

Slussz!

Ugyan nem házasságban, de:

Még legelső barátommal voltak ilyen problémák.

54kilósan ismert meg, cardioztam. Aztán szépen felhíztam 63 kilósra (170cm). Itt már megkaptam a "nam akarok kövér lánnyal járni", meg így emelgette a melleimet-alapból nagyok-hogy fujj nem így kéne állniuk.

Az az érdekes, hogy akkori barátom csúnya férfi volt.

Kettéállt a szeme, csúnya volt a bőre, a fogai, stb. Csak ugye én naiv jajvégrevanbarátom állapotban voltam, megfelelési kényszer.

Egy "barátnőmmel" jött össze.

Én utána lefogytam, rendbe tettem magam. Nemrégiben összefutottam vele egy boltban. Ugyanolyan szakadt göncökben volt, mint akkor, ugyanúgy nézett ki mindene,

mellette ott állt a "barátnőm" iszonyúan vékonyan, de ápolatlanul.

És hálát adtam az égnek, hogy időben le tudtam lépni.

Nem mert szeret igy a hogy vagyok.

90 voltam mikor osszehazasodtunk most pedig khm....128kg.

Nem tett semmi megjegyzest,ugyanugy szeretne velem egyutt lenni....csak hat en nem erzem nonek magam.

Kezd rovid lenni a karom ahhoz,hogy kitoroljem a valagam:(((