Ha egy férfi félrelép, miért nem csinál már akkor legalább minőségi cserét?

Nem kell belemenned, csak kicsit kapcsolódik és kitértem.

Amúgy a házasságokban alapvető probléma a kommunikáció hiánya. Mondjuk azt vettem észre, hogy ez akkor áll fenn ha igazából a felek nem ismerik egymást igazán.

Nem tudják, hogy hozzák fel, mert kiszámíthatatlan a a reakció, főleg ha nem is ismeri a másik felet a férfi és ők valahogy úgy vannak kódolva hogy alapjáraton "félnek" amire néha van is okuk mert irtózatos hiszti tud kialakulni, de ha a kapcsolat amúgy is jól működött ilyennek nem szabadna előfordulnia. Na persze meg észre kellett volna venni a jeleket, mert ez nem egyik óráról a másikra aljul ki, bár elég jó színészeket lehet kifogni, ami megint csak a "félelemre" vezethető vissza, hogy miért hazudnak inkább.

"Nagyon szeretnék nő lenni, de a férjem mindent a nyakamba akasztott, már nincs erőm és energiám se, pedig hiányzik már az érzés nagyon. Enyém a háztartás, a gyerekek, a hivatalos ügyek intézése, a napi rutin feladatok, és minden...de szó szerint minden."

Na ezt mintha én írtam volna évekkel ezelőtt, csak pluszban a család anyagi eltartása is az én nyakamban volt. A történet ugyanez, csak ő ez jobb, fiatalabb és szebb csajjal újított be. Igazából nem akart válni, csak féltékennyé tenni, hogy majd összekapom magam és a 100% teljesítés mellett még majd körülrajongom, csak megtartsam. Én meg beintettem, hogy egy ilyen férfiért nem küzdök, aki se férjként, se apaként nem hajlandó semmit tenni, csak elvár mindent. Válás lett a vége, de én nem teszek keresztbe a gyerekekkel való kapcsolatának, rugalmas a láthatás.

Mivel ő nem rakott semmit a közösbe se anyagilag, se munkában (a férfimunkákat is én végeztem), se érzelmileg, a válás után én felszabadultam, mert csak egy problémával lett kevesebb. Kivirultam, fogytam, lelkileg megerősödtem (mellette nem lehetett, csak lepukkant romhalmaznak éreztem magam, egy csődtömegnek). Emiatt a családi életünk, a gyerekek kedve is sokat javult, hiszen nem az esti feszültség, vitatkozás, beszólongatás és sértődöttség volt a program, hanem a társasozás. A volt férjem mellett nem élhettük ezt az életet, mert mindig mindent kritizált. Ha mosogattam, akkor beszólt, hogy miért nem inkább porszívózok, ha porszívóztam akkor nyafogott hogy tele a mosogató, ha visszaszóltam, hogy talán segíthetne vagy legalább játszana a gyerekekkel amíg összerántom a lakást, akkor hisztizett mint egy hároméves kislány.

Úgyhogy ezt a kivirulást más is észrevette, pl. olyan is, akinek a felesége igen csinos szerintem, és nálam egy fokkal jobb kategória, és ez a pasi ha csak d...ni szeretne, nálam klasszisokkal jobb csajt kaphatna akár minden héten. Nem lett belőle semmi, de van más (aki szerintem szintén kaphatna nálam jobb csajt), aki mellett nem vagyok mosogatórongy, a gyerekek pedig nem szenvednek egy rossz légkörben, az apjuktól sincsenek tiltva csak mert megsértődtem rá.

A minőségi cserére vonatkozóan az a véleményem, hogy ha a pasi nem csak lyukra utazik, hogy mindegy ki (ilyenek is vannak), akkor bizony igen, kap valami pluszt attól a másiktól, aki lehet, hogy nem olyan szép és sovány, de érzelmileg tud többet nyújtani, pont azt, ami a férfinek hiányzik, mert nem minden a csini popsi.

Viszont ha a férjed ennyire nem segít, akkor a másik nő is előbb-utóbb mosogatórongy lenne mellette. Az én exem is rájött, hogy az élet a csini leányzóval nem az igazi, farolt volna vissza a soványka mellől, csak addigra én már lelkileg úgy megerősödtem és élveztem, hogy szeretnek és tisztelnek, nincs esti cirkusz, bőgések meg üvöltözés a síró gyerek felett, hogy nem kellett már.

Szerintem ne csinálj mindent Te otthon. Ne engedd, hogy a Te nyakadba szakadjon. Adj vissza neki belőle, még ha nehezen megy is. Kérj (akár külső) segítséget ahhoz, hogyan vállalhtana a férjed is többet az elintézendőkből.

És igen, jó lenne, ha kimondaná, és rendeződhetne a helyzet. Szerintem mindegy, milyen külsejűvel csalt meg. Ha szebb lett volna, az bántana. Én azt nem értem, miért kell csalni a tisztázás előtt/helyett.

55:"Szerintem ne csinálj mindent Te otthon. Ne engedd, hogy a Te nyakadba szakadjon. Adj vissza neki belőle, még ha nehezen megy is."

54-es vagyok. Sajnos ez nem úgy megy, hogy drágám holnaptól te mosogatsz, az eddig lusta férj meg összekapja magát. Én évekig mindent megpróbáltam. Előtte nem ilyen volt mert hozzá sem mentem volna, segített, aztán szépen elkényelmesedett. Kértem, szépen elmagyaráztam, hogy nem bírom. Bólogatott, aztán ennyi. Megkértem, hogy osszuk be, ki mit csinál.... neki semmihez nem volt kedve. Néha az is elég lett volna, ha a gyerekekkel játszik amíg én összerakom a lakást, de csak leült a számítógép elé, a két kicsi meg két oldalról nézte, ahogy apuci lövöldözi az ellenséget.

Kértem szépen, utasítottam, sírtam, veszekedtem, ultimátumot adtam, még a sztrájkkal is megpróbálkoztam, hogy akkor amit kértem én nem csinálom meg... De egy kisgyerekes családban nem lehet a nagykést elől hagyni csak azért mert apuci lusta volt eltenni, a szemetet sem lehet hagyni, hogy a kuka mellett bűzölögjön.

Megkaptam, hogy erőszakos vagyok, meg miért nem hagyom békén, állandóan b.szogatom, neki ehhez nincs kedve.

Aztán ugye jött a szétköltözés, válás...

Most mi van? Nagy sajnálkozva mondja, hogy mennyire igazam volt, megérti hogy fáradt voltam a munka, gyerekek és háztartás mellett, de miért nem fogtam őt határozottabban, erőszakosabbnak kellett volna lennem vele és keményen befogni a házimunkába, mert ezt tényleg nem bírja egy ember, mennyire csodál, hogy ennyi éven át így helytálltam. Na köszi....