Mennyire kell rossznak lennie egy házasságnak, hogy az ember mindent hátrahagyjon?

Most biztos le fogtok pontozni, de az én véleményem az, hogy akik csak a másikra mutogatnak a házasságuk elromlásába, azok masszívan sárosok abban, hogy ilyen életet élnek.Ugyanis egy házasság mindig 2 emberen múlik, és nem mindegy ki mellett mivé válik az ember.

Nos, mi a (volt) férjemmel az a tipikus, "pedig olyan jól éltek" család voltunk. Egészségesek voltunk, gyerek okos, ügyes, mindketten dolgoztunk, anyagilag rendben mentek a dolgaink, stb. Valahol a lelkem mélyén éreztem, hogy kikacsingat a házasságból, "átutazóként" becsapódik egy-egy nő...de sosem éreztem, hogy elhagyna. Aztán lecsapott rá a nagybetűs szerelem. Csapot papot hagyva rohant, elköltözés, válás, mindent egy szempillantás alatt elintézett. Szenvedtem, mint egy kutya, megalázva éreztem magam, pedig ha őszinte akarok lenni magammal, tudnom kellett, hogy egyszer bekövetkezik ez, de valahogy hessegettem ezeket a gondolatokat, hogy nem...Ő ezért a nőért mindent eldobott. Azt mondtam neki, amikor a közös megegyezéshez aláírtam a válási papírokat, hogy ez a nő lesz a végzeted. Néhány hónap után szétmentek, mert állandó volt a cirkusz, a hiszti, a féltékenykedés. Jött volna vissza, hogy mostmár tud engem értékelni, meg milyen jó feleség voltam, stb. De én egyszerűen undorodtam tőle. Egyet köszönök neki csak, mégpedig azt, hogy elintézte a válást. Nekem soha nem lett volna bátorságom kilépni a házasságból, mert túlságosan sokszor hallottam, hogy ugyan kinek kellenek gyerekkel, nézzek már magamra. Mindez négy éve történt, és úgy érzem, rendben az életem.

Én 6 éve lakom az anyutól külön, egyedül, és amikor tanultam a lakásfenntartási teendőket, eszembe jutott, hogy egy házasságban simán benne tarthat valakit, hogy 6-7 témakört a házastársa visz, és fél tőle, hogy akkor azok hirtelen majd az ő nyakába szakadnak. Nekem segített az anyukám, és egyesével vettem át minden témakört szép lassan, és fontosnak is tartom, hogy az ember ezeket tudja menedzselni magának, és ne legyen kiszolgáltatott egy másik embernek néhány fél-félóra alatt megtanulható életviteli dolog miatt. Még netről, szomszédoktól is meg lehet tanulni, de legjobb, ha úgy indulunk neki az életnek, hogy minden jogi, anyagi és műszaki teendőt el tudunk látni a saját használati tárgyainkkal kapcsolatban.

5,9-es vagyok, aki kérdezte: még csak kisiskolások. De nem tudom, hogy bírom-e még kb 10-12 évig így. Azon már gondolkodtam, hogy párszor felveszem diktafonra amit beszél...

Előttem szólónak tökéletesen igaza van, nekem a lányom szólt be, "miért nem válsz már el tőle?" -jó lett volna, ha előbb szól :((