Mit csináljak, hogyan tegyem túl magamat ezen? Mit tegyek, hogy a férjem ne veszekedjen folyton? Az autizmus miatt vége lesz a házasságomnak?

Mint előttem az egyik hozzászóló szépen leírta, ennek a feldolgozása egy gyász folyamat részeként történik. Leegyszerűsítve olyan, mintha meghalt volna az egészséges gyermeked, és helyette kaptál volna egy autizmussal élő (fogyatékos) gyermeket.Ténylegesen a gyász első része, a tagadás az elutasítás.

Véleményem szerint a fentiek rendezése ráér később is részetekről.

Ami tény:

Bizonyos tünetek megvannak a kislánynál, amik utalhatnak autizmusra, vagy megkésett fejlődésre is. Egyenlőre a kislány szempontjából ez mindegy! Ugyan is az elsődleges és legfontosabb feladatotok, hogy a saját gyereketeknek (akit annyira szerettek mindketten) SEGÍTSETEK!

El kell nála indítani a korai fejlesztést, és a terápiákat!!! Teljesen mindegy később mi lesz a diagnózis, a korai fejlesztés csak javára válik!! A későbbiek folyamán ez határozza majd meg az életminőségét, ami fejlesztést 6-7 éves koráig kap!

Tanácsolja ezt egy 6 éves autizmussal élő kisfiú (47) édesapja.

Kedves 21-es hozzászóló, összevissza beszél, a második bekezdése megcáfolja az elsőt.

A tudásomat nem a neten szereztem, hanem a való életben, egy 8 éves 140 feletti iq-val rendelkező autista (aspergeres) kisfiú édesanyjaként. A normál, vagy magas iq-val rendelkező (ún magasan funkcionáló) autistáknak az a szerencséjük, hogy kellő segítséggel az észbeli képességeik segítségével tudnak működtetni olyan területeket, amik náluk sérülnek.

A sérült, átlagostól eltérő gyereket nevelő családoknak sajnos nem elég a maguk baja, még a sok félreinformált, tudatlan, ostoba ember hülyeségeivel is meg kell küzdenie, mint a fenti példák is kiválóan mutatják. Ehhez is sok kitartást kívánok a kérdezőnek, és ajánlom a kétfül módszer elsajátítását, egyiken be, másikon ki :-)

Van egy ilyen gyereke és azt hiszi ért hozzá? Tudja, hogy a pszichiáterek között mennyi tudatlan ember van? Én bevezetném az agykutatást is a pszichiáter hallgatóknak. Mert hogy bemagolják a könyvet, az nem elég (sőt, káros). Ráadásul az orvosok tartják fent a gyóygszeripart, de ez egy másik kérdés már. Ráadásul attól, hogy valakinek 140-es az IQ-ja, semmit nem jelent. Az ember nem csak IQ-ból áll. Autista (finomabb verziója az Aspenger) érzelmileg nulla. Attól hogy valakit átölel netán, semmit nem jelent. Pl egy fogyatékos is tud "szeretni", csak ez a szeretet nem olyan, mint a normális embereknél. Az agy em hiába oylan ,amilyen. Elég egy kis difi és kész a katasztrófa.

Újra ismétlem, ne az interneten tájékozódjon erről.

Kérdező, 12-13 éves kor környékén derül ki, ki a beteg gyerek és ki késői fejlődésű. Mindenképpen meg kell várni ezt a fiatlakort, az orvosa is meg fogja. Addigra realizálható a betegsége, ha van.

# 24-es válaszadó szívemből szólt! :D

Hasonló dolgokkal szembesülök én is nap mint nap.

Kérdező: valahol természetes a férjed reakciója, ezt tapasztalatból írom. Sok szülő ilyenkor megijed, felelőst keres, azt mondja, hogy csak "beledumálom az orvosba" - ezt mi is eljátszottuk. Az én férjemnek is időbe telt elfogadni, hogy a lányunk auti (aspi).

Egyébként javasolnék egy filmet, az a címe, hogy Thomas után. Ez ugyan egy súlyos auti kisfiúról szól, de nagyon jól ábrázolják a szülők párkapcsolati válságát a kisfiú állapota miatt.

(Korábbi hozzászólóknak szeretném jelezni: az autizmus nem betegség, hanem állapot!)

Érdemes megnézni, még ha nem is súlyos auti a gyermek, és nem is komoly a válság, mert nekem nagyon tanulságos volt a film.

# 25: Ne haragudj, de hatalmas baromságokat írsz. 4-5 éves korban diagnosztizálható a legjobban az Asperger, a tesztek egy része kimondottan erre a korra van kihegyezve.

Arról nem beszélve, hogy ha egy gyerek 12 éves koráig nem kapná az autizmus-specifikus fejlesztést, akkor már megette a fene!

A lányom 5 évesen diagnosztizálták, és azóta ugrásszerű fejlődésnek indult, ahogy egy korábbi hozzászóló is írta (és a gyermekpszichiáter is prognosztizálta), IQ-val kompenzálja a szociális hiányosságait. Vagyis tudatosan megtanulja azokat a dolgokat, amik másoknak zsigerből jönnek - de ehhez nagyon kell a szülői támogatás és az, hogy tudjuk, mivel állunk szemben.

Egyébként én napi szinten beszélek érintett szülőkkel, láttam nem egy, nem kettő aspi gyereket, felnőttet, és kiolvastam (nem a neten) a fellelhető szakirodalom igen nagy részét. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a személyes tapasztalat az mindennél többet ér, és hangsúlyozom, nem csak a saját gyerekemből indulok ki, hanem a többi általam ismert esetből is.

Mi tavaly ilyenkor kaptuk a diagnózist az akkor 5 éves kislányunkra. Magasan funkcionáló autista. 132-es az iq-ja, kedves, aranyos, barátságos, de mégis az. Én valahol éreztem, hogy nem csak furcsa a gyerek... A szüleim fogadták el róla először, és elolvastak róla amit lehetett. A férjem/gyerek apja azóta nem fogadja el, tagad, dühös, ingerült, eltitkolja, de főleg: nem fogadja el. Szerinte a vadaskertben direkt a vizsgáló 8 szakember már előre eldöntötte a diagnózist és csak poénból voltunk 1 hétig befekvős vizsgálaton :-O

Ezt nem is lehet vele megbeszélni. Terápiára is csak titokban tudom vinni a gyereket, fedőtevékenységgel (iskolaelőkészítő, de valójában gyógypedagógus).

Én viszont a gyerek miatt fontolgatom, hogy elválok.

A feléd irányuló agresszióra viszont (mert amit írtál, az az akkor is, ha éppenséggel nem üt meg vagy anyáz le), meg azt tudod csinálni, hogy szembesíted a viselkedésével: te most rám vagy mérges? Vagy: Most azért haragszol, mert ma pont nem takarítottam, vagy van valami más problémád?

Azért mondjuk főzhetnél, azzal sok támadást kivédhetnél, de meg tudlak érteni, ha most te is magad alatt vagy. Takarítani amúgy nem kell naponta :-)

Mondd meg a férjednek, hogy kivárod, amíg magától kéri, hogy megbeszéljétek a gyerek ügyét, de ne halogassa sokáig, mert igazából sürgős.

Nagyon jó ötlet, ha elviszi (ő vigye akkor, talán jobban elhiszi mi van vele, ha neki mondja az orvos) a vadaskertbe.

Sok-sok erőt, főleg ha megtartod a kis jövevényt.