Jobbak lennének a házasságok ha nem lehetne elválni, vagy csak súlyos indokolt ügyben?

Egy érdekes cikk:

[link]

Arról nincs hír, hogy javított-e a házasságok minőségén az "örökkön-örökké"-törvény, de elég nyilvánvaló, hogy a mai emberek igénye a válás lehetősége.

Manapság sok ember köt házasságot, 1. mert ez a társadalmi igény, és ők behódolnak ennek az első "megfelelőnek látszó" emberrel. 2. mert nagy buli az esküvő. 3. mert úgy érzik, szerelmesek, de az együttélés alatt kiderül, hogy a szerelem csak egy pillér, az asztal még három lábon is illeg-billeg.

Szerintem nem a válást kellene nehezíteni, hanem inkább a házasságkötést.

Nem lennének jobbak, de kevesebb házasságkötés lenne az tuti. A házasság jó esetben nem kényszer, viszont ezzel a szabályozással az lenne. Az is kétszer meggondolná, akinek amúgy komolyak a szándékai és érett, felelősségteljes döntés következtében házasodna.

Az meg, hogy a "régi" házasságokat hasonlítjuk az "új" házasságokhoz teljesen irreleváns. Akkoriban az élet sokkal egyszerűbb volt (nem az anyagiakra gondolok, vagy a fizikai munkára, nélkülözésre, stb.). Iskolába megszabott ideig járt mindenki, akinek volt lehetőség tovább tanult (de jóval kevesebben, mint ma), aztán elmentek dolgozni a lehetőségeikhez mérten, mert munkahely általában volt. Nem volt annyi variáció, meg lehetőség az önmegvalósításhoz, elég szépen lehetett előre tervezni. Így nem volt annyi konfliktus a hétköznapokban. Végül is elég tervezhető és egyszerű élete volt a nagy többségnek.

Ma viszont semmi sem biztos, nincsenek bebetonozott helyek, nem biztos, hogy akiknek ma megegyezik az életszemléletük azoknak egy év múlva is meg fog. Kapnak egy új lehetőséget, változtatnak a magánéleti dolgaikon is egy-egy új szemlélet hatására és máris nem hasonlóak az elképzelések. Sokkal több tényező befolyásolja adott életszakaszban az embereket, amiket előre nem lehet kiszámítani.

Persze nem biztos, hogy helyes az elméletem, de én így látom.

"Szerintem nem a válást kellene nehezíteni, hanem inkább a házasságkötést."

Igen. Lásd Nászfrász c. film. Mókás, talán kicsit túlzónak éreztem, de nyomás alatt derül ki, hogy menni fog-e együtt. :)

"Szerintem nem a válást kellene nehezíteni, hanem inkább a házasságkötést"

Ahogy mondod! Mindenesetre ha már családjog, akkor talán a gyerekvállalással is lehetne kezdeni valamit, ugyanis a legtöbb házasságellenes személy közös házban nevelgeti a közös gyermekeit, ami gyakorlatilag ugyanolyan kapcsolat, mint a házasság, ugyanúgy megromolhat, és meg is romlik, ergo nevezzük, ahogy akarjuk, a családok széthullanak ebben a hatalmas boldogság-szabadság kultuszban. A 21. században az a követendő példa, hogy ordítsunk-szexeljünk-csináljuk, ami jólesik. Ezt a 'tanácsot' pedig egy házas embernek és/vagy szülőnek talán mégsem kellene megfogadnia...

Ha valakiben nincs tartás, ne akarjon elköteleződni semmilyen módon.

nem a házassággal van a baj, hanem azzal, hogy az emberek képtelenek kommunikálni. nem tudják már a probléma elején megbeszélni a dolgokat, hanem hagyják elfajulni, és amikor odáig jut a dolog, akkor már olyan a helyzet, hogy csak a válás segít, mielőtt még megfojtják egymást egy kanál vízben.

a másik probléma, hogy nagyon sokan hirtelen felindulásból házasodnak, nem élnek együtt előtte, szőnyeg alá söpörnek olyan dolgokat, ami baromira zavarja őket a másikban, de hülye fejjel remélik, hogy meg tudják őt változtatni.

tudom, hogy nincs tökéletes ember. de ha egyszer valakit életünk párjának választunk, akkor bizony illik tolerálni a kisebb hibáit, ha pedig ez nem fér bele az értékrendünkbe, akkor pedig nem kell hozzákötni az életünket.

mi eldöntöttük a párommal, hogy csak a leendő gyermekünk 5. születésnapja után házasodunk. ha odáig együtt maradunk, akkor nehezén már túl vagyunk, csak nem jön közbe olyan egetrengető dolog, ami miatt elválunk. tudtommal pont a gyerek születése utáni pár év a legzivatarosabb a kapcsolatok szempontjából, ezért is vagyok ezen az állásponton. na meg azért is, mert a szüleim a világra jöttöm után 1 éven belül felbontották a házasságukat.

nem abban van a titok, hogy erőszakkal tartsunk egymás mellett embereket, hanem hogy megtanítsuk neki, hogy tudjanak jól választani.

az esküvő előtt én minden menyasszonyt-vőlegényt elküldenék egy pár hónapos tréningre (kb mint a jegyesoktatás, csak vallás nélkül) és ott felkészíteném őket arra, hogy a házasság nem az amerikai nyálromantikáról szól, hanem kőkemény egymásra figyelés, önfeláldozás és nagyon biztos lábakon álló mély szeretet kell hozzá.

egyszer egy idős embert kérdeztem a hosszú házasság titkáról, ő csak annyit mondott, hogy mindig azt nézd, hogy mi a jó a másiknak, ne azt, h mi jó neked. így nem az önzőség, hanem önzetlenség fog dominálni, de mégis boldog leszel.

sajnos a média pont az ellenkezőjét zúdítja ránk minden egyes platformjáról, és nagyon sokan agymosottak. tisztelet a kivételnek.