Rossz házasságban maradás?

20 évesen eljegyzett az akkori exem.1 év múlva kőkemény alkoholista lett belőle.Kiábrándultam.Anyámnak mondtam.A válasza az volt, hogy adjak még neki időt, hátha változik.Mondta ezt nekem az anyám, aki több mint 30 éve tűrte apám ivását.Jó tanács volt nagyon....csak az volt a lényeg, hogy valaki elvegyen végre.Mindegy milyen, csak legyen férjem végre.Nem lett.Szakítottam.

Rossz volt az egyedüllét, de házasságot kötni milliószor rosszabb lett volna.Mára megöregedtem, túl vagyok egy váláson is, egyedül neveltem fel a gyereket is.Nem lett egy siker sztori az életem, most is egyedül vagyok immár 10 éve, de inkább ez mint kitartani egy rossz ember mellett.Nem volt ám leányálom egyedül maradni egy gyerekkel, a pénzem is kevés volt mindig, főleg albérlet mellett, szülői segítség nélkül.De akinek tényleg rossz, inkább bevállalja az egyedüllétet.Aki nem teszi, annak még nem rossz.És én nem traktáltam másokat a helyzetemmel, hanem felnőttként egyedül hoztam meg a döntéseket amiket kellett, vállalva az összes következményt.És azt a következményt is, hogy halálomig már nem lesz senkim.Addig viszont élvezem azt, ami még jó, de ebbe kapcsolat már nem tartozik bele.

Érdekes kérdés! Gondolatban, végig futtattam a barátaim és a közeli ismerőseim házasságát. 8 ból 1, akik szeretik egymást, pont ők élnek a legrosszabb anyagi helyzetben, de ők boldogok. A többit a hitel, vagyon, gyerekek, kötik össze. Évente többször járunk össze, mi ez a 35-45 éves korosztály vagyunk. Többen tartanak szeretőt, van aki piál, van munkamániás -az én férjem 😅. Nem nagyon látok boldog házasságokat.

Az első órában mindenki megjátsza, hogy milyen boldog, aztán meg eldurvul a helyzet.

Én már egyszer elváltam, azt a házasságot én rontottam el.