Kihűlt házasság vagy együtt maradás a gyerek, ház miatt?

Senkivel sem maradnék együtt ha már nem szeretem. Ez csak időpazarlás. Előbb utóbb úgyis szétmentek, mert valakinek lesz más.

Jobb minél hamarabb új életet kezdeni, amikor készen áll az ember új párkapcsolatot kialakítani. Minél idősebb az ember, az ilyesmi annál nehezebb.

Soha nem ragadnék bele egy langyos fos életbe valakivel akit nem szeretek, számomra ez igénytelenség, és nem keresnék ilyen és hasonló kifogásokat.

A gyereknek sem tesz jót, ő csak gyerek, nem pedig hülye, érzi hogy a szülei nem boldogok. Én nem mutatnék neki ilyen torz párkapcsolati példát. Nem helyes.

Az apja annyit látná amennyit akarná. Ezen nem vesznénk össze. Ha idősebb a gyerek, akkor meg is kérdezném, hogy ő kivel szeretne élni, mit szeretne, döntsünk közösen, mivel nem vagyok önző.

Az életemet, a boldogságomat nem áldoznám fel egy végső soron boldogtalan házasságban. Lélekölő és egészségtelen, a gyereknek pedig kiegyensúlyozott, elégedett szülőkre van szüksége.

Válás.

Lakótársat találhatok mindig, de szerelmet nem. Így én biztosan hogy külön utakon jarnék. Gyereket közös felügyelet mellett is lehet nevelni.

Házat eladni, kutya meg akinek kell, de általában annál marad akinél a gyerek.

Ha a ház a legfontosabb, akkor maradj.

Ha a gyerek, akkor válás, ő nem ilyen párkapcsolati mintát érdemel.

Ha a kutya, arra meg nem tudok mit mondani.

Előbb utóbb egyikőtök belefárad és úgyis elváltok.

Akkor már talán jobb előbb, több időtök lesz új életet kezdeni.

Próbálnám megmenteni.Mások ezért gürcölnek egy életen át,hogy

meglegyenek neki.De ha szeretitek egymást, mi vezetett idáig?

Erre kell rájönni, és megoldani.

Én simán rávágtam volna, hogy válás! Viszont én is ilyen helyzetbe kerültem. 2 éves gyerek, de nincs már köztünk semmilyen intimitás. Egy ágy még van, meg puszi is, de szex az nulla.

Még abban reménykedek, hogy ha majd nagyobb lesz a gyerek és visszamegy dolgozni a feleségem akkor javul a helyzet. Eleve addig nem szeretném elhagyni őt, mert nehéz lenne a helyzete munka nélkül a gyerekkel. Nemrég ki is jelentette a feleségem, hogy neki csak a gyerek számít... Hát én nem ilyen életre számítottam. Szeretem a gyerekemet, de úgy érzem gyökeresen megváltoztatta az életünket...és nem a jó irányba. Nehéz lenne elhagyni... de egyetlen örömöm a munka. Teljesen depis vagyok már, nincs semmilyen "intim örömöm". Jól esne egy érintés vagy bármi. Ha meg is érint az olyan üres. Persse mondjuk néha, hogy "szeretlek" de az olyan üres. Sajnos én sem kívánom már úgy őt, mint régen. Mert nem ad magára, persse nincs ideje. Ami bosszant, hogy nem is figyel rám a feleségem. Megcsalásra viszont úgy érzem képtelen vagyok. Pedig jól esne már egy nő érintése, megértő szavai, tekintete...

#7 ez az egy vigasztal, hogy mások is vannak így. :/

Abogy írod, nemhogy utolsók vagyunk a családban hanem inkább csak megtűrnek minket a feleségeink. Mintha a gyerekszüléssel, neveléssel eljött volna náluk a beteljesülés és minden ami előtte volt hamissá vált.

Szeretem a gyerekem, de borzasztó, hogy a feleségem sokszor meg sem hallgat. Hazajövök mesélek és "figyelek, mondjad" de közben a gyereknek bohóckodik. Pedig nem lenne semmi baja a gyereknek ha 2 percig úgy játszana, hogy a szülei körülötte beszélnek.

Gondoltam majd változik a helyzet idővel, de nem hiszem. Mindig lesz valami "jaj cipő kell a gyereknek" ez meg az, ilyen szakkör, házi feladat. Persze fontosak ezek meg segítek ezekben, de néha jól esne ha úgy tekintene rám mint a gyerekvállalás előtt.

Hány évesek a gyerekek #7-es?

Kedves férfiak, akik itt panaszkodtok,már bocsánat de nem ti vagytok

a családfenntartók? A férfiak? Tettek is már valamit,azon kívűl

hogy itt rinyáltok? Én feleségként mondom, hogy tisztelem a férjem,

nem csak szeretem, és az hogy ha mondana valamit, én pedig

közben a gyereknek bohóckodnék, el se tudnám képzelni. És viszont

is elvárom a figyelmet. Ha ilyen van,azonnal mondanám, hogy

köszi drágám hogy rámfigyelsz.. A szexmegvonás meg csak

annak a nőnek lehet opció, aki vagy soha nem is élvezte,

vagy nem szereti igazán a partnerét.Mert attól hogy gyerek

születik,egyáltalán nem normális hogy megszűnjön valakiben

a szexuális vágy.Maximum ha hasfájós a csecsemőd, és aludni

se tudtok 3 hónapig. :-) Szóval nem panaszkodni kell,

hanem tisztába tenni a helyzetet.