Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjem egyenlőségjelet tesz a hobbija meg az én munkám között. Kinek van igaza?
Végre az a munkám, amit szeretek csinálni. Sokat melóztam érte, tanultam egy csomót munka mellett, de sikerült.
Számítógép előtt dolgozom, kreatív munkakör. A családom nem támogatott különösebben benne (a férjem se), de nem is ellenezték vagy ilyesmi. Csak mikor vizsgáim voltak vagy sok volt a dolgom, kértem, hogy kicsit segítsen be jobban a háztartásban, de ezt nem tette meg. Rábólogatott, de nem tette meg végül sosem, mindig rám hárult minden, ami előtte is.
A lényeg, hogy most már hogy ebben a szakmában dolgozom, hirtelen sikereim is lettek, erre én sem számoltam ilyen gyorsan. Csomó munkám van, válogathatok is, épül a karrierem. Itthonról dolgozom, a magam főnöke vagyok.
A férjem munkanélküli jelenleg. Kitalálta pár éve, hogy ő youtube-er akar lenni. Én alapból támogattam ezt (azért, mert elég specifikus csatornát akar, amire lenne kereslet szerinte, nem ökörség, és tényleg ért a témához, amiről készítené), viszont egyszerűen nem csinált ebben semmit. Mindig az volt, hogy ő kijelentette, be kell szereznie ehhez dolgokat (drága mikrofon, drága kamera, sok egyéb apróság), de konkrétan az évek alatt nem töltött fel egy videót sem, nem haladt semmivel. Sok-sok órát tölt gép előtt, miközben dolgozom, látom, hogy mémeket küldözget nekem messengeren, meg mindig meséli, hogy milyen videókat nézett neten... Közben állítja, hogy folyamatosan dolgozik a videóin, de ha szó szerint 2-3 éve ennek nincs eredménye, akkor nehéz elhinni.
Én el tudnám fogadni, hogy a youtubeerkedés egy munka, de ahhoz csinálni kellene, kőkeményen, de ennek nincs nyoma.
Sokszor kérem a férjemet dolgokra, és sokszor hárít azzal, hogy ő most dolgozik a videóin. Ha mondom, hogy dolgozom, mondja, hogy ő is. Ma a munkámat csináltam kora reggeltől estig, és mikor a férjem megkért volna valamire, jeleztem neki, hogy nem fog menni, mert nagyon fáradt vagyok. Erre elkezdi, hogy ő is fáradt, ő is egész nap dolgozott. Konkrétan tudom, hogy ez nincs így. Itt már kifakadtam, hogy én vagyok a pénzkereső, az én munkámból van a kenyér az asztalra, szóval jó lenne, ha nem tenne egyenlőségjelet aközé, hogy ő a laptopja előtt ül, meg aközé, hogy én dolgozok.
Nagyon összevesztünk, vérig sértődött, hogy én lenézem őt.
Szerintem ez egyszerűen tény. Konkrétan rosszul esik, hogy a kemény munkámat és belefektetett energiáimat úgy kezeli, hogy csak ülök a gép előtt, mint őt. Akárhányszor megyek oda hozzá, mindig a facebookot látom megnyitva, vagy hogy youtube videókat néz.
Szerinte én vagyok a bunkó és lekezelő, és ugyanannyit ér, amit ő csinál, mint amit én, és szerinte az is munka, amit ő csinál. (Kiemelem: nem a youtube-erkedést nem tartom annak, hanem hogy ezzel a címszóval nem csinál semmit, videókat se. Talán létrehozta a csatornáját youtubeon és ennyi.)
Szerintetek?
válasza: válasza:Tyűha, jól belemagyaráztatok egy csomó mindent, ami ott sem volt.
Ami nyilvánvalóbb félreértések:
- 2-3 éve találta ki a youtubeozást, de NEM azóta munkanélküli, az elmúlt fél évben az csak.
- Én keresek pénzt kettők közül, viszont van egy csomó tartalékunk, szóval azért anyagi rottyon nem vagyunk, ez morálisan kiélezett helyzet, nem financiálisan!
Nyilván azért írtam ki a kérdést, mert nehéz helyzetben vagyok, és én is egyre inkább a válást fontolgatom.
Csomóan kérdeztétek, hogy miért vagyunk együtt, és totál lesokkol, hogy felnőtt emberek az életünk egyetlen, ábrázol aspektusából levonják, hogy amúgy mindegyn sz@r.
A férjem, mielőtt még összejöttünk volna, a legjobb barátom volt 9 éven át. Együtt voltunk évekig, majd összházasodtunk, immár 12 éve vagyunk együtt. Mindig mindenben mellettem állt, érzelmileg támogatott, ott volt nekem, amikor más nem. Ez a "múltidő" kb az új munkámig tart, tehát kb fél évvel ezelőttig.
Nyilván nálunk is voltak problémák, ő mindig kicsit könnyelműbb volt, szétszórtabb, de kiegészítettük egymást, és sokat tett ő is a kapcsolatunkért, a közös életért. Nem alapjaiban rossz köztünk minden.
Mikor kitaláltam, hogy mivel akarok foglalkozni, támogatott, ösztönzött, hogy tanuljak. Aztán kezdődött, hogy mikor egyre több lett a tanulásra szánt időm, akkor alig segített valamit, nem vett át dolgokat. Nem lerázta magáról egyébként, inkább a szétszórtsághoz tartozónak tűnt, mert lelkesen mondta, hogy persze, segít, de aztán nem segített, mert "jaj elfelejtette", csak hát ezt napi 10x hallgatni... Már inkább bezsúfoltam a teendőim közé mindent.
És azóta van egy érezhető gond, hogy elkezdtem dolgozni. Azóta ellenségesebb, nem csak elfelejti a dolgokat, hanem próbál visszavágni, hogy de ő is dolgozik (miközben nem), ha próbálok kérni tőle valamit, ami a közös életünkkel kapcsolatos.
Hozzá kell tennem, ami nem jutott eszembe a kérdés kiírásánál, de fontos, hogy többször is volt, hogy ha mondtam neki, hogy milyen sikerem van (pl. megbízott az a cég, amelyiknél a nagy álmom volt dolgozni,stb.), akkor nem láttam, hogy annyira örülne. Eleinte kicsit vicceskedően elbagatellizálta (össze is vesztünk),ő állítja, hogy csak félreérthetően fogalmazott, nem akarta elbagatellizálni... Aztán meg hirtelen váltással sajnálni kezdte magát, hogy ő bezzeg nem ért el semmit.
Itt ledöbbenten álltam, hogy miért ez az első gondolata, ha elmondom, hogy velem valami jó történik?
Őszintén, ezekből én is azt érzem, hogy irigy. Mindketten kreatív ágban vágytunk dolgozni, de amíg ő csak beszélt róla, addig én csináltam is. Mióta ez a munka van, azóta látom rajta az ellenségességet. Kb egyszerre mondtunk fel az előző munkahelyünkön, ami ilyen végeláthatatlan robotolás volt mindkettőnknek, és eleinte nagyon is iparkodott munkahelyet szerezni, csak mióta van nekem ez, azóta leállt vele.
És igen, olyan, mint egy nagy gyerek.
Itt nekem az a durva, hogy ő a szétszórtsága ellenére sem volt ilyen, főleg nem ellenséges és irigy. Nagyon közel álltunk egymáshoz mindig, mióta ez az új munkám van, azóta húz ellentétes irányba, és nem értem, hogy lehet ilyen, ha tizenévekig nem volt az (hiszen 19 éve ismerem).
válasza: válasza:Sajnos most ismered meg a legmélyebben lévő bizonytalanságait, amin nem tud uralkodni. Nem tudja igazából, hogyan fogjon hozzá ehhez vagy mit akar vagy akarja-e egyaltalán, viszont képtelen elfogadni, hogy te meg igen. Addig volt támogató, ameddig fölé nem kerekedtél sikerekben. Ameddig te is csak húztad az igát, addig persze, hogy támogato volt, mert hát nem volt mit támogatni. Ahogy valami realizálódott ebből, máris bekapcsolt benne a védekezés, hogy nem segít, es lekicsinyli a munkád eredményét, illetve magát kezdi sajnálni. Hidd el, ha alaposan kifaggatnád, akkor kibökné, hogy szerinte valójában ő miattad nem jut egyről a kettőre (ez nem racionális dolog, hanem önkéntelen), neheztel rád, de igazából maga sem tudja, miért.
Sajnos ez igy fog maradni. Megjártam ezt én is. Én elváltam, mert már iszonyatosan durva volt, ahogy a kanapén heverészett és onnan magyarázta, hogy én hogyan keressek még több pénzt, meg hogy nekem kutya kötelességem lenne helyette megírni az ő szakdogáját (nekem addigra 3 diplomám volt, neki egy se, csak abszolutóriuma). Nem volt ő rossz ember, csak nagyon melyen sértette, hogy nem ő a "férfi" a házasságunkban, tenni érte viszont nem akart semmit. Soha semmilyen eredményemnek nem örült, és ugyanúgy, mint nálatok, magát kezdte dicserni vagy sajnálni, illetve elmondta, hogy ezt, amit én most elértem, igazából bárki elérheti.
Tényleg sajnálom, de nem lesz megoldás erre, legalábbis én nem tudok.
válasza:#14
Szerintem maga az irigység is egy érdekes téma. Én magam is irigy vagyok, például ha látom más mennyit utazik, mennyi energiája van. De nem negatív értelemben, hanem csak gondolom magamban, de jó lenne ha én is így élnék. De sosem szólalnék fel negatívan, sőt igazából engem motiválnak is mások ilyen szempontból. Viszont a férjed tényleg egyértelműen irigy, ő viszont rossz értelemben. Lehet eddig az évek alatt teljesen egy szinten mozogtatok, most meg hogy sikerült valóra váltani, amit akartál, amihez egyébként gratulálok. Úgy érezheti tudat alatt, hogy ő egy senki hozzád képest így. Azt mondjuk nem tudom miért akar versengeni veled. Lehet erre rájön még a kora, hogy átértékeli mit ért el az életben és ezzel nincs megelégedve. Megoldás lenne, ha belátná ezt, hogy ő irigy rád és tudatosan kattanna neki valami, hogy nem jó amit csinál. Akkor lehet másképp állna hozzá és inkább motiválnád. Illetve lehet ő túl gátlásos ehhez a videózáshoz és nem tudja megélni a vágyát? Mert ezen gondolkoztam, hogy ennyi idő után már mit lehet rajta dolgozni.
válasza:Szóval, most, hogy sikeresebb vagy nála, úgy érzi, kicsi a pöcse, ez elkezdte frusztrálni és ezért bunkózik. Volt nálunk is hasonló szitu, de velem sosem volt bunkó a férjem, inkább csak saját magán kesergett, hogy ő olyan béna, mert nem keres ennyit, nem ilyen jó semmiben. Egy ideig adtam ennek időt, aztán amikor láttam, hogy nem nagyon mozdul magától kifelé ebből az állapotból, megmondtam neki, hogy senki sem tud helyette kezdeni bármit is a helyzetével, szóval ha annyira nem érzi így jól magát, akkor tanuljon valamit munka mellett, keressen mellékest (elég lightos melója van sok szabadidővel), mozduljon meg, mert attól, hogy depizik és sajnálja magát, nem fog változni semmi. Egy darabig ezt emésztgette, mostanra van mellékese, így már keres annyit, mint én, ez már segített abban, hogy jobban érezze magát, és egyetemre is készül.
Szóval amit én tennék, az az, hogy leülök, elmondom neki, hogy úgy érzem, nem örül a sikereimnek és ez rosszul esik, és ha elégedetlen magával, akkor ne rajtam töltse ki, mert az a házasságunk szempontjából nagyon nem lesz jó hosszú távon. Kezdjen magával valamit, csinálja azt a youtube csatornát vagy keressen valami melót, de az tényleg nem állapot, hogy fél éve állítólag ezen dolgozik és semmi eredménye nincs. Akkor ez nem neki való, ennyi.
válasza:Szerintem ha eddig nem csinált egy videót sem, ezután sem fog. Fél éve volt rá, hogy összerakjon egy 15 perces contentet. Mások munka mellett is ontják a videókat, neki meg elvileg most ez a főállása.
Ezt ő is tudja valahol és úgy védekezik, hogy téged próbál lenyomni.
Én adnék neki kedvesen, de határozottan ultimátumot.
Vagy nekiáll rendesen és egy hónap múlva felkerül egy videó, vagy megmarad ez a törekvés hobbinak és elmegy dolgozni.
Nem csak a pénz miatt, hanem mert nagyon könnyű belesüppedni a semmittevésbe, na meg bántja az egóját, hogy te vagy a kenyérkereső és egyre kiállhatatlanabb lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!