Van ebből visszaút?

"Csakhogy ez úgy nem boldog házasság szerintem."

Így sem.

Mert beszélhetsz te arról, hogy nagy Ő, meg minden tökéletes, stb, stb. Miközben nem az. Ez nem boldog házasság, amiben éltek, akkor sem, ha vannak dolgok, amikben jól kijöttök egymással. Nem csak attól lesz valami rossz, ha mindenben, 100%-ig rossz az. Elég az, ha pár alapvető dolog nem passzol, vagy van pár, az egész életre kiható probléma, amit nem sikerül megoldani. Tudom, mindenki szereti szépíteni a helyzetét, de lássunk tisztán: ez egy pocsék kapcsolat, és ilyen formán egyáltalán nem illetek össze.

Persze, léteznek megoldások, vagy félmegoldások, de ... most komolyan, miért kell évekig halogatni a problémát? Nem hiszem, hogy az utóbbi 2 évben lett egyikőtök Hormon Henry, másikótok meg szinte aszex. (Jó, lehet, hogy kicsit túlzó kifejezéseket használtam, de szerintem a lényeg érthető.) Ezt már jóval házasság előtt le kellett volna tisztázni, csak ugye gondolom, nálatok is ment a problémák szőnyeg alá söprése, mert legyen meg a házasság, aztán "csak lesz valahogy". És hát.. nem lett "valahogy".

De oké, a múltat nem lehet visszacsinálni, koncentráljunk a jelenre!

Mondjuk azért jó lenne tudni, hogy mennyi az annyi, mert ha az egyik fél napi háromszor akarja, és vadállat lesz, ha nem kapja meg, a másik fél meg kéthavonta max egyszer, akkor ott azért nehéz egymáshoz közelebb hozni az igényeket.

Első körben érdemes megnézni, hogy esetleg van-e valami konkrét lelki (vagy fizikai) oka, amiért az egyik fél nem, vagy csak ritkán akarja. Mert gyakori, hogy valami konkrét probléma áll mögötte, amit ha sikerül orvosolni, akkor egy hatalmas lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz.

Persze, lehet, hogy semmi ilyen konkrét ok nincs, csak egyszerűen mások az igények. Ez esetben - hacsak nem extrém eltérésekről beszélünk - érdemes lehet kompromisszumos megoldást keresni. Bár ez azzal fog járni, hogy igazán egyikőtök sem fogja magát jól érezni, hiszen a többre vágyó fél így sem fog teljesen kielégülni, a másik félnek meg felesleges kényszer lesz az együttlét. Viszont azért alternatív megoldásokban is lehet gondolkodni. Nem csak behatolással lehet orgazmust elérni, és ha mondjuk a kevésbé aktív félnek pont a behatolás "túl sok", hát fogalmazzunk úgy, hogy vannak más szervei is az embernek, amivel ki lehet a másikat elégíteni. Nekem (F) például volt olyan barátnőm, aki fizikai adottságaiból adódóan nehezen viselte a behatolást, még a legalaposabb előkészületek ellenére is. De egyszer sem maradt egyikünk sem kielégítetlen. Van az embernek keze, szája, kicsit perverzebb esetben a lábat is be lehet vonni, de léteznek különböző segédeszközök is.

És igen, az is megoldás, ha kicsit átdefiniáljuk a hűtlenség fogalmát. Az ugyanis sehol nincs kőbe vésve, hogy az ember ne élhessen mással nemi életet. Probléma csak akkor van, ha olyasmit teszünk, amibe a másik fél nem egyezik bele. Léteznek nyitott(abb) kapcsolatok, ahol a másfelé kalandozás megengedett. Attól még érzelmileg imádhatjátok egymást, csak persze a harmadik fél legyen tisztában a szerepével. Ez csak akkor probléma, ha a másik fél ezt csak "muszájból" engedi meg.

De ha egyik megoldás sem működik, akkor két választás van: évtizedekig boldogtalanság (és beletörődhetsz: a kapcsolat többi részére is ez nagyon rá fogja nyomni a bélyegét), vagy válás.

"pont hogy arról kéne épp beszéljünk, hogy mennyire szeretjük egymást....."

Igen...

Csak az a baj, hogy ez nincs így. Persze, valamilyen szinten szeretitek egymást, de a problémák már nagyobbak, mint a szeretet/szerelem.

Egyébként meg paradox módon a karácsony pont az év egyik legstresszesebb időszaka, amikor a legtöbb negatív dolog történik, ekkor van a legtöbb öngyilkosság, a "szeretet ünnepe" kiváló alkalom a durván nagy családi balhékra, összeveszésekre...

Persze, nem kéne, hogy ez így legyen, de sajnos ez van.

Le lettem pontozva, de köztetek nincs igazi szeretet és a te oldaladról van ez a hiány jelen.

Más párok betegség, baleset esetén képesek hosszú ideig szex nélkül lenni, de te nyavalyogsz a farkad miatt.

100%, hogy eszedbe nem jutott hátha lelki/testi betegség miatt nem akar szexelni ha a probléma szülés után van jelen.

Viszont azt sehogy se értem, hogy minek a lófsznak (már bocsánat) kellett kettő gyereket vállalni ha sose egyezett a libidó.

Logikus, hogy utánuk se egyeztethető össze.

Ennyire hülyék vagytok, vagy te unod a párod és más lyukakra vágysz csak jó kifogás a kevés szex???

Közel 15 éve vagyok a férjemmel, 13 éve vagyunk házasok, tehát nem 16 éves kistini kapcsolatból beszélek, akik még semmit sem tudnak az életről, se a kapcsolatokról,

de egyszerűen NEM értem, hogy lehet eddig eljutni

- x év kapcsolat,7 év házasság, ráadásul van 2 gyerek is, -

hogy az egyik legalapvetőbb része a párkapcsolatnak, a szexualitás nem működik köztetek, és nem csak hogy nem működik, még kompromisszumokban sem vagytok képesek megegyezni.

Nem tudom mi az a konkrét dolog ami ekkora problémát okoz, de akkor Egyáltalán minek házasodtatok össze? Hogy lett ebből 2 gyerek, és miért lettek, amikor már a kapcsolat sem volt rendben soha?

Esküszöm, semmi rosszindulat nincs bennem, de nem értem, hogy lehet egy instabil, boldogtalan, hiányos kapcsolatot fenntartani, ösazeházasodni és még gyereket is csinálni. Nem csak hogy időpocsékolás, de még idegőrlő is, és a gyerekek életét is tönkreteszitek.

És valami köztes megoldás se működik? Kompromisszum a gyakoriságban, időnként gyorsmenet, kézimunka, akármi? Nekem ez olyan furcsa, hogy 7 év, 2 gyerek után ennyire összeegyezethetetlenek legyenek az igények.

F

"Másodszor pedig nem a napi 3 lenne az igényem, ahogy itt írta valaki."

Szövegértés, basszus...

Oké, én vagyok a hülye, amiért azt feltételeztem, hogy képes vagy összetett mondatokat értelmezni, elnézést kérek. Illene már megtanulnom, hogy itt csak egyszerű tőmondatokban szabad válaszolni.

Sehol nem állítottam, hogy napi három menetre van igényed. Azt egy példának írtam, hogy ha nagyon nagy eltérés van két ember igényei között, akkor jóval nehezebb kompromisszumot találni, mintha kisebb lenne a szakadék.