Más is megfigyelte, hogy azok az ismerősei, akik 35 éves koruk után házasodtak, a többségük már egy éves ismeretség után, vagy rövidebb idő alatt házasodtak meg, és újabb egy éven belül már gyerek is jött náluk?

Ez teljesen természetes, 30+ éves emberek jobb esetben már rendelkeznek egzisztenciával, önismerettel, végigmentek némi személyiségfejlődésen, és ezért nincs szükség hosszú éveket járogatni a másikkal, mint a tinik, hogy megismerjék egymást és kitalálják, mit is akarnak.

Egyébként meg egy év után eljegyezni a másikat teljesen normális, szerintem pont hosszú évekig járni, mint a középiskolások mindenféle elköteleződés nélkül ciki, de kinek mi.

Egy év azért nagyon rövid idő házassághoz, egyszer csinálta ezt egy rokonom, hogy szeptemberben ment egyetemre és következő év áprilisában ment is férjhez. 28 éves volt, nem tinédzser, de a szülői nyomás bőven benne volt a dologban és el is váltak pár év múlva, csak lett egy közös gyerekük is előtte, akin azért meglátszik, hogy hányavetett sorsa volt.

Amúgy két év kell szerintem, kivéve, ha ismerték már előtte egymást jobban.

Az én ismerősi körömben egy ilyen pár van akik így egy év alatt jöttek össze meg házasság most várják az első babát.

Viszont több 35+ ismerősöm van beleértve minket is akik több év együttélés után házasodtak össze és lett gyerek vagy úton van.

Szerintem ez nem fekete fehér. Olyat is ismerek akik 19 évesen házasodtak gyerek miatt azóta már elváltak. Mindenre van példa.

Nyilván kénytelenek, nem sok idejük marad. De az hülyeség, hogy ők aztán már rohadt fejlett személyiségek, meg emberismerők, meg egy év alatt megismerik a másikat. Ilyen nincs, egy év alatt senkit nem lehet eléggé megismerni ahhoz, hogy józanul összekösd vele az életedet. Alacsonyabb is a válások száma azok között a párok között akik sok ideje vannak együtt házasság előtt, ami teljesen logikus is.

Mindenre van persze példa és ellenpélda, de egy év az semmi. Van olyan konzerv a konyhámban ami hosszabb ideje van az életemben, hát ne vicceljünk már. A biológiai értelemben vett szerelem, a "rózsaszín köd" is eltart általában minimum két évig, de van hogy három is. Az igaz, hogy bizonyos koroban már nem jó sokáig randizgatni ha családalapítasi tervek vannak, de az okosabbak azért előbb beiktatnak egy hosszabb (nem pár hónapos) összeköltözős időszakot, és nem rögtön megházasodnak az első hasonlóan kétégbeesett emberrel, mert annak nagyon ritkán lesz jó vége. Persze kortól függ, ha valaki már erősen közelít a negyvenhez, vagy akár át is lépte, az megértem hogy kockáztat ha mindenképp gyereket akar. Csak ilyenkor azért mindig bele kell kalkulálni, hogy egy félidegennel házasodik. De sokan (főleg nők) úgy vannak vele, hogy nem baj, eléggé stabil egzisztenciát kialakítottak már ahhoz, hogy egyedül is tudjanak gyereket nevelni. Azt meg hogy testileg-lelkileg mennyire nehéz ketten is, nemhogy egyedül, úgysem tudja elképzelni kortól függetlenül senki amíg nem próbálta.

17, nem azt írtam, hogy egy év alatt össze kellene kötnöd az életed bárkivel, azt írtam, egy év után 30 felett jó esetben látjátok, merre halad a kapcsolat. Utána lehet lánykérés/összeköltözés, akármi.

Ha egy év után is ott tartasz, hogy jaj nekem még kell pár év, mert nem is ismerem a másikat, az szerintem gáz, sőt felteszem, önismereted nincs megfelelő, de ez más téma.

Hát én 28 évesen ismertem meg a férjemet, és tényleg érettebb és tudatosabb voltam akkorra, mint 22 évesen. 29 évesen összeházasodtunk, 30 évesen szültem.

A második randinkon gyakorlatilag pontról pontra tisztáztuk, hogy mit várunk el egymástól, mit gondolunk a párkapcsolatokról, családról, hűségről, házasságról, anyagiakról, gyereknevelésről. Azért erre huszonkevés évesen nem lettem volna vevő, inkább elijesztett volna, és hülyének néztem volna a randipartnerem, ha ilyenekkel jön.