Az mentené meg a házasságokat, ha megint 19 évesen egy bőrönddel költöznének össze?

A nagyszüleim házassága példás volt. Egyszerű vidéki család, parasztház, kert, állatok, 5 gyerek.

1947-ben házasodtak, elsők és utolsók voltak egymásnak, soha nem láttam veszekedést, szeretettel beszéltek egymásról, ők voltak a példaképem ilyen téren. Pár éve kérdeztem mamát(már 90 felett van, papa 20 éve halott) hogy hogyan jöttek össze. Válasz:"Papa egyszercsak mondta, hogy megkérné a kezem anyáméktól. Nem nagyon tetszett nekem, de végig gondoltam, hogy itt nyomorgunk 2 szobában 8-an, apámnak gyakran eljárt a keze, sok babér itt nekem már nem terem, papa meg dolgos ember volt, nem ivott, mondtam hát neki, hogy jó"

Majd megszakadt a szívem, hogy 17 évesen ilyen döntést kellett meghoznia és valójában úgy élte le az életét, hogy sosem érezte a "pillangókat".

Szóval nagyanyádéknak még a lagziját is a szülei fizették, és a lakhatásukról is a szülők gondoskodtak. De szerinte a mai fiatalok az elkényeztetettek, akinek ez többségében nem adatik meg. A legtöbben lagzit egyáltalán nem is tartanak mert nincs pénz, és évtizedekig güriznek meg verik magukat hitelbe hogy legyen valami nyomorult ingatlanjuk.

Szerintem nagyanyád az elkényeztetett. Ha nem lenne az, akkor tudná hogy nulláról indulni nem azt jelenti hogy a szülők a seggük alá toltak gyakorlatilag mindent.