Baba születése után másnak is nagyon megromlott a házassága?

Unokatesómék váltak el ezért. Tudom-tudom mindig a férfi a hibás, de unokatesóm élete drasztikusan megváltozott a gyerek jövetele után, ezer új feladat, felelősség és stressz szakadt a nyakába, míg a férje arra számított hogy minden ugyanolyan lesz szülőként is, mint addig. Aztán közös erőfeszítések és egymás segítése helyett az volt, hogy unokatesóm volt a tényleges funkcionális szülő (ráadásul elég durva szülés utáni depresszióval) a férje meg max annyit törődött az egésszel mint ha csak egy új kölyökkutyájuk lett volna. Ez persze egyre jobban frusztrálta unokatesómat, ami egyre jobban frusztrálta a férjét, aztán "kihűlt a kapcsolat". Nem tudom mikor váltak el pontosan, szerintem beletelt úgy 2-3 évbe.

Nem tudom hogy ez mennyire igaz rátok, nem írtál konkrétumokat. De minden esetre van ilyen. Nem mindig végződik ez válással, de szerintem az a jobbik eset.

4-es, lehet, hogy én vagyok az unokatesód? :) Szó szerint ez történt nálunk. (Meg amúgy, gondolom, a legtöbb kisgyerekes párnál, akik aztán elválnak.)

7-es, nem, nem tudják. Honnan tudnák? Én pl. nem tudtam, hogy hónapokig úgy fogok hányni reggeltől estig, hogy az ágyból sem tudok majd kikelni, a férjem meg közben vágja a pofákat. Ahogy azt sem tudtam, hogy 4-5 éven keresztül nem fogok átaludni egyetlen éjszakát sem, és a férjem semmilyen terhet nem fog levenni rólam. Előtte harmonikusan működött köztünk a munkamegosztás, de a gyerek születése után a férjem egy grammal nem vállalt többet magára, mint azt megelőzően, és folyamatosan meg volt sértve, és képtelen volt felfogni, hogy ha a felesége soha nem alszik, és szinte szó szerint soha, akkor előbb-utóbb tönkremegy idegileg és fizikailag is.

8# Mi tisztában voltunk vele, hogy mivel járhat. Volt már a családban gyerek és vannak barátaink akiktől tudtuk.

A férjem viszont teljes mértékben kivette a részét mindenből. A gyerek nem csak az enyém hanem a miénk. Nagy különbség.

7es vagyok.