Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Akinek a terhesség vége felé és az első gyerek születése után megromlott a párkapcsolata, meg tudta menteni?
Januártól kértem a páromat, hogy legyen egy vasárnapot itthon, menjünk el valahova kettesben. Új autót vettünk, azzal volt sokáig elfoglalva, meg ha más szólt neki, hogy menni kell valamit segíteni, akkor ment és a mi programunk ugrott. 4 hónap alatt egyszer mentünk el kirándulni, azt is azért, mert már jó ideje kértem rá.
Közben volt valentin nap, azt mondta hogy az nem is igazi ünnep így nem foglalkozott vele, de például a nőnap az más. Hát nőnapra se kaptam semmit azon kívül, hogy reggel közölte, boldog nőnapot. Szülinapomra sem kaptam semmit, jelzem én mindig igyekeztem valamivel meglepni, aminek örülni is szokott.
Májusban született meg a kisfiunk, azóta még rosszabb a helyzet. Szereti a kicsit, szokott is vele foglalkozni, de azért nem olyan sokat. Van egy másik kisfia, ő már nagyobb, mi neveljük. Sok közös programjuk van, de mikor itthon van sem igazán csinálunk közösen semmit, 3x lejött velünk eddig sétálni. Hanyagolva érzem magam és ezt el is mondtam neki. Őt az zavarja, hogy most kevesebbet van kedvem szexelni. Nyilván, ha nem érzem fontosnak magamat, akkor ez sem érdekel annyira.
Ott tartunk, hogy szinte minden nap vitatkozunk valamin, régebben soha nem vitatkoztunk. Úgy érzem nem lehet vele megbeszélni, mert nem is akarja. Nem akar a problémákkal szembenézni és foglalkozni velük. Én pedig belefáradtam, hogy én próbáljak valamit tenni a dologért.
Ha nagyobb lesz a gyerek és tudunk kettesben is programot szervezni, vagy családi programokat, akkor van rá esély, hogy újra minden rendbejön?
válasza:Nem csak a nők, sok pasi is úgy gondolja, hogy jön a gyerek, most már végleg megfogott, nem kell csinálnia semmit.
Nem kell kedveskedni, udvarolni, nem kell erőlködni, te már ott leszel, készségesen, kedvesen.
Tudod, meg a bizonyos házastársi kötelesség...
Gondolom ezt is elvárja, de nem hoz előtte hangulatba.
Az a legnagyobb gond, hogy nem is látja, hogy itt probléma lenne VELE, te vagy hisztis, és még szex sincs. Sőt sok férfi a "beszéljük meg" mondatot is konfliktusnak éli meg, nem pedig problémamegoldásnak.
válasza:Úgy tűnik nekem is, hogy "elkényelmesedett", mert úgyis stabil fix dolog, ami működik magától is. Azt is elhiszem, hogy fáradt, munka után például nincs kedve még lejönni pluszba sétálni..
Nálunk még harmadik biztosan nincs a képbe, remélem nem is lesz, bár nyilván ha nem tudunk változtatni a dolgokon, akkor ez is eljön egyszer.
válasza: válasza:Amíg ez neki így jó, addig nem fog változtatni, ne is reménykedj.
Szerinte minden rendben, csak te érzed úgy, hogy a kapcsolat gödörbe került.
Vagy kivárod türelemmel, amíg a gyerek nagyobb, és kettesben ki tudtok mozdulni, vagy lezárod ezt most.
Mást nem tudsz tenni!
válasza: válasza:Szia.
Nekünk is terhesség alatt romlott meg a kapcsolatunk.
Igazából szerinte minden rendben van.
5 év együtt járás után lett lakásunk.
De még mielőtt beköltöztünk volna,elterveztük hogy akár jöhet is a baba.
Sikerűlt is.
Sajnos veszélyeztett terhességem volt,igy a várrandósság elején még a szüleim házában éltem.
15 hetesen végre becuccoltunk az új lakásba.
Onnantól kezdve sokszor éreztem magam egyedűl.
Nem nagyon jártunk sehova.
Ő dolgozot,hétvégente sörözött a haverokkal.
Én max anyámnál voltam.
Megszületett a gyerek,ugyanez a helyzet.
Ő néha eljár,családi program nem sűrűn van.
Kettesben meg,majd ha nagyobb lesz a gyerek. :(
Idén már nem kaptam szülinapomra semmit,pedig eszében volt.
Nőnapra sem.
Valentinnapon este 8-kor,miután jól összevesztünk beállított egy doboz bon-bonnal.
Nem fogadtam el.
Csoda hogy névnapomra kaptam egy csokrot.
A szex téma nálunk épp fordítva van.
Én igényelném,ő nem annyira.
Havi egy az átlag.
Pedig ugyanolyan vagyok,mint terhesség előtt.
Mások dícsérnek,ő sosem bókol.
Sőt teljesen megszüntek a csókok,ölelések,odabújások.
Olyanok vagyunk mint a lakótársak.
Tök jól meg vagyunk a mindennapokban,amig belőlem fel nem törik a rengeteg problémám.
Olyankor veszekedünk.
Nemrég szakítani akartam,de ő azt mondta szeret engem és megváltozik.
Változás sehol.
A terhesség előtt imádtuk egymást,igaz akkor még nem éltünk együtt.
Igazából bennem az intimítás hiánya okozza a feszültséget,de szerinte ez normális hisz mindig együtt vagyunk,ilyenkor már nem kell annyit "nyalakodni"
( Igy szokott fogalmazni. )
Szeretem és azt akarom hogy együtt öregedjünk meg,de nekem hiányzik az hogy nőként bánjon velem.
Olyan mintha cseléd és dada lennék.
Nagyon érzelmes tipus vagyok és a szívemre veszem a dolgokat.
Elhanyagoltnak érzem magam nagyon.
Én csak reménykedni tudok hogy megjavulnak nálunk a dolgok,de ugye mindenhez két ember kell.
Igaza van annak,aki azt mondja hogy a pasik úgy érzik a gyerekkel már úgyis megfogtak,nem kell tovább dolgozniuk értünk.
Pontosan ezt tapasztalom én is!
Sajnálom, hogy nálatok is ez volt a helyzet :( Nálunk szóban sok szépet mondd, bókol, de nem sokra megy az ember vele, ha közben a tettek nem azt mutatják, hogy számítanak neki az érzéseid és hogy Te mit szeretnél..
Egyelőre türelmes leszek, hiszen szeretem és a pici miatt sem mindegy, de évekig nem fog menni. Remélem valami majd felnyitja a szemét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!