Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjemmel a baba születése óta megromlott a viszonyunk. Mit tegyek?
2 évet töltötte be a kislányunk márciusban, azóta nem úgy élünk egymás mellett mint férj és feleség.
Az egész azzal kezdődött, hogy szinte egyedül voltam mindennel. Ő autóval járt munkába, nekem meg busszal kellett a boltba járnom, hogy tudjak főzni. Amikor megkértem, hogy hétvégén vigyen már el bevásárolni, cammogott hogy nem hagyom pihenni... A végére inkább a jogsit is megcsináltam, hogy el tudjak menni a kocsival bevásárolni, nem azért mert lusta lennék, csak egyszerűen nem bírtam már a buszon cipelni a sok szatyrot....
Aztán egyre inkább ellustult.. ahogy egyre többet kellett volna foglalkozni a gyerekkel, ő egyre lustább lett. Nagyon idegesített hogy minden munka rám szakadt, és ha őt bármivel megkértem akkor húzta a száját.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy a házimunkák legtöbb része, a gyerekre vigyázás, játszás, etetés fürdetés, pakolás utána stb. mind rám hárult, ő meg hazaért a munkából és semmit nem akart, csak elvonulni... Természetesen játszott a gyerekkel, megetette, de mondjuk ha lefeküdt a gyerek akkor mindent úgy hagyott a konyhában és ment ő is pihenni.
Eleinte megértő voltam, úgy voltam vele hogy ő dolgozik és fáradt, nekem pedig több időm van itthon ezekre, így a nagy részét meg tudom csinálni, de mondjuk amikor vasárnap elvállalta hogy majd ő megfőz és utána nem tudott volna elmosogatni, na az rosszul esett. Nekem sosem járt a pihenőnap.
Aztán kiderült hogy az elvonulgatás a ház különböző pontjaiba az alkoholizálást is jelentett.. miután itt-ott megtaláltam az üvegeket... Utána már nyíltan ivott. Néha lerészegedett, de általában nem volt részeg. Akkor veszekedett is velem, és felsorolta mindig a hibáimat, meg hogy mik idegesítik bennem...
Egyre inkább elkezdtünk eltávolodni, egyre inkább éreztem, hogy már nem férjként tekintek rá. Rossz érzés volt, mert 15 éve vagyunk együtt és nagy szerelem volt ez, most meg idejutottunk.
Próbáltam beszélni vele, normálisan, hogy mondja el mi a baja, mi miatt választja az alkoholt, de egyszerűen nem lehetett vele. Szó szerint idegesítette, láttam rajta. Azon is felhúzta magát, ha megkérdeztem hogy mi volt a munkában pl...
Aztán már egy éve ott tartunk, hogy szexelni, összebújni nem tudunk, mert egyikünk sem akarja. Amikor észrevette hogy én már nem érzem jól magam a házasságban, kicsit észhez tért, ami annyit jelentett hogy a gyerekkel többet kezdett el foglalkozni. Gyakrabban segít be, gyakran vigyáz rá, néha 1-1 napokat tudok pihenni, olyankor meglátogatom anyukámat, aki mostanában a válást pedzegeti...
Azt mondtam a férjemnek, hogy szeretnék válni, vagy legalább szünetet tartani, mert azt reméltem, hogy akkor kicsit rájön, hogy értékelnie kellene a családját és nem azzal tudja a legjobban helyrehozni a dolgokat, ha csak a gyerekkel foglalkozik...
1 hónapja itt lakunk a picivel anyukámnál, de ő ritkán keresett engem, inkább a gyereket látogatta.
Aztán nemrég amikor megpróbáltam vele megbeszélni, nem lehetett... Veszekedés, ordibálás, aminek az lett a vége hogy ő nem akarja elveszteni a gyerekét és hogy költözzünk vissza. A válásról szó sem lehet, ő nem fog válni..
Én pedig el vagyok keseredve. Szerettem volna még gyereket, de tőle nem... Közösen felépítettük az életünket, majdnem sínen volt minden, erre ő beleszart az egészbe. Kicsit még szeretem és hiányzik, szerettem volna ha ez rendbejön, de annyira nem fogom tudni leadni az igényeimet és vágyaimat, hogy olyan férfi mellett öregedjek meg, aki rám se bagózik...
Viszont mással hogy? A férjem volt az első, nincs tapasztalatom, nem is vagyok csinos. Egyedül lennék valószínűleg. Nagyon tanácstalan vagyok.
Volt már valaki ebben a helyzetben?😢
Már semmit.
Én mindig leírom ide, csak mindig lepontoznak, meg le trolloznak mikor elmondom, hogy a legtöbb férfi sosem akar gyereket!
Az 1253. "ilyen lett a férjem/pasim" kérdés, ahol lényegében már előtte is ilyen volt az illető.
Maradj mellette és szenvedj, vagy legközelebb válassz normális embert.
Sajnálom, hogy így alakult a helyzetetek. Sajnos nagyon-nagyon sok hasonló történetet hallottam már a közvetlen környezetemben, mindig a gyerek születése után "sz*aródott" el minden, de gondoltam ez csak véletlen egybeesés vagy előtte se volt jó a kapcsolat, de rájöttem hogy nem. A legjobb barátnőm és a húgom is olyan férfiakkal voltak együtt, akikkel tökéletesen harmonikus kapcsolatuk volt, soha semmi vita, aztán jött a gyerek és borult minden. Kezdem én is azt érezni, hogy a gyerek inkább negatív hatással van, semmint pozitívval egy házasságra. Na de nyilván nem mindenhol, viszont ez most rajtad nem segít.
Én mondjuk eleve nem tűrtem volna azt, hogy csak azért mert én vagyok otthon, mindent nekem kellene csinálnom, gyereket nevelni, főzni-mosni-takarítani-bevásárolni stb. Egy gyerek nevelése 0-24-es meló, ő pedig "csak" 8 órát van dolgozni, szóval nehogy már alap legyen, hogy miután hazajött bevágódik a kanapéban én meg úgy pattogjak, ahogy az neki megfelel. Nem. Nálunk ugyan nincs gyerek és nem is lesz, de most is minden házimunkát 50-50% arányban végzünk, hisz ő is itt lakik, nem csak én. Én is dolgozom, nem csak ő. Ez alap. Nálatok ez gyerek előtt megvolt? Segített mindenben, gyerek után meg hirtelen 180 fokos fordulat és le se tojta az egészet?
Én elhiszem, hogy 15 év hosszú idő, de a helyedben nem maradnék olyan emberrel, aki rád sem bagózik, ahogy mondtad. Aki cs*eszik arra, hogy segítsen a házimunka és a gyerek körül, úgy ahogy azt kéne, akihez nincs kedves odabújni, se szexelni... Kéne a francnak egy ilyen pasi.
Az pedig nem az ő döntése, hogy elváltok-e. Olyan nincs, hogy ő nem hajlandó elválni és kész. Attól te még szépen beadhatod a válópert és elköltözöl a gyerekkel. Ebben nem akadályozhat meg, senki sem kötelezhető arra, hogy egy sokszor részeges alakkal éljen együtt, aki sz*arik az egész kapcsolatba bele.
Mert ő nem erre vágyott igazából. Gyerekre, feleségre, családra. Ezért iszik. Nem biztos, hogy a te hibád, lehet, hogy ez az egész kötöttségből van elege.
Más nem iszik, hanem csajozással, vagy külön sportolással "lázad" a kötöttségek ellen.
Nagyon önző, hogy még a bevásárlást sem vállalja fel, szerintem nem lesz ez jobb, csak ha ő is meg akar változni. Nehogy azt hidd, hogy ez olyan egyedi, sajnos nagyon gyakori jelenség, egyszerűen a férfiak egy része depressziós lesz a családtól, majd a feleség is összezuhan, hiszen egyedül maradt a kapcsolatban. Így mennek lassan tönkre a kapcsolatok.
Nem értem egyeseknek mi olyan nehaz abba, hogy elfogadják, hogy IGEN! Így megtud változni egy ember!
Ha nem lehet vele beszélni, akkor vallás! Nekem is sikerült, neked is fog! Segítséged van! Anyagilag, hogy állsz?
Vállás, ha nem hajlandó megoldani! Találsz gyerekkel is jobbat!
Kitartást!
N27
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!