A férjemmel a baba születése óta megromlott a viszonyunk. Mit tegyek?

2 évet töltötte be a kislányunk márciusban, azóta nem úgy élünk egymás mellett mint férj és feleség.

Az egész azzal kezdődött, hogy szinte egyedül voltam mindennel. Ő autóval járt munkába, nekem meg busszal kellett a boltba járnom, hogy tudjak főzni. Amikor megkértem, hogy hétvégén vigyen már el bevásárolni, cammogott hogy nem hagyom pihenni... A végére inkább a jogsit is megcsináltam, hogy el tudjak menni a kocsival bevásárolni, nem azért mert lusta lennék, csak egyszerűen nem bírtam már a buszon cipelni a sok szatyrot....

Aztán egyre inkább ellustult.. ahogy egyre többet kellett volna foglalkozni a gyerekkel, ő egyre lustább lett. Nagyon idegesített hogy minden munka rám szakadt, és ha őt bármivel megkértem akkor húzta a száját.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy a házimunkák legtöbb része, a gyerekre vigyázás, játszás, etetés fürdetés, pakolás utána stb. mind rám hárult, ő meg hazaért a munkából és semmit nem akart, csak elvonulni... Természetesen játszott a gyerekkel, megetette, de mondjuk ha lefeküdt a gyerek akkor mindent úgy hagyott a konyhában és ment ő is pihenni.

Eleinte megértő voltam, úgy voltam vele hogy ő dolgozik és fáradt, nekem pedig több időm van itthon ezekre, így a nagy részét meg tudom csinálni, de mondjuk amikor vasárnap elvállalta hogy majd ő megfőz és utána nem tudott volna elmosogatni, na az rosszul esett. Nekem sosem járt a pihenőnap.

Aztán kiderült hogy az elvonulgatás a ház különböző pontjaiba az alkoholizálást is jelentett.. miután itt-ott megtaláltam az üvegeket... Utána már nyíltan ivott. Néha lerészegedett, de általában nem volt részeg. Akkor veszekedett is velem, és felsorolta mindig a hibáimat, meg hogy mik idegesítik bennem...

Egyre inkább elkezdtünk eltávolodni, egyre inkább éreztem, hogy már nem férjként tekintek rá. Rossz érzés volt, mert 15 éve vagyunk együtt és nagy szerelem volt ez, most meg idejutottunk.

Próbáltam beszélni vele, normálisan, hogy mondja el mi a baja, mi miatt választja az alkoholt, de egyszerűen nem lehetett vele. Szó szerint idegesítette, láttam rajta. Azon is felhúzta magát, ha megkérdeztem hogy mi volt a munkában pl...

Aztán már egy éve ott tartunk, hogy szexelni, összebújni nem tudunk, mert egyikünk sem akarja. Amikor észrevette hogy én már nem érzem jól magam a házasságban, kicsit észhez tért, ami annyit jelentett hogy a gyerekkel többet kezdett el foglalkozni. Gyakrabban segít be, gyakran vigyáz rá, néha 1-1 napokat tudok pihenni, olyankor meglátogatom anyukámat, aki mostanában a válást pedzegeti...

Azt mondtam a férjemnek, hogy szeretnék válni, vagy legalább szünetet tartani, mert azt reméltem, hogy akkor kicsit rájön, hogy értékelnie kellene a családját és nem azzal tudja a legjobban helyrehozni a dolgokat, ha csak a gyerekkel foglalkozik...

1 hónapja itt lakunk a picivel anyukámnál, de ő ritkán keresett engem, inkább a gyereket látogatta.

Aztán nemrég amikor megpróbáltam vele megbeszélni, nem lehetett... Veszekedés, ordibálás, aminek az lett a vége hogy ő nem akarja elveszteni a gyerekét és hogy költözzünk vissza. A válásról szó sem lehet, ő nem fog válni..

Én pedig el vagyok keseredve. Szerettem volna még gyereket, de tőle nem... Közösen felépítettük az életünket, majdnem sínen volt minden, erre ő beleszart az egészbe. Kicsit még szeretem és hiányzik, szerettem volna ha ez rendbejön, de annyira nem fogom tudni leadni az igényeimet és vágyaimat, hogy olyan férfi mellett öregedjek meg, aki rám se bagózik...

Viszont mással hogy? A férjem volt az első, nincs tapasztalatom, nem is vagyok csinos. Egyedül lennék valószínűleg. Nagyon tanácstalan vagyok.

Volt már valaki ebben a helyzetben?😢