Az emberek többsége cinikusan áll a házassághoz, de mégis lenézi azokat, akik sosem lépik ezt meg?

Mert sokan úgy gondolják, hogy a párkapcsolat (majd ennek a fokozatai, eljegyzés, házasság, gyerek) azt jelenti, hogy te jó vagy "normális" ember vagy, minden rendben veled. Úgy gondolják, a kapcsolat azért cserébe jár, mert valamit jól csináltak.

Ezt szokták meg, hogy ez a rend, és aki a rendtől eltér, azzal valami "gáz" van.

Mindkét nemtől olvastam már olyan véleményt, hogy inkább járnának olyannal, aki 40 évesen elvált, mint olyannal, aki csak egyedülálló. Ami wow.

" de gyereket kell vállalni, az az élet rendje"

Aki ilyet mond, arra abszolut nem érdemes adni semmit. Aki akar megházasodik, aki nem akar az nem, és aki akar gyereket vállal, aki nem akar az nem.

Nem vagyunk egyformák, nem mindenki vágyik ugyanolyan sablonéletre.

Értelmes, intelligens ember nem fogja társadalmi szokások/elvárások szerint élni az életét.

Mi pl 1,5 év kapcsolat után összeházasodtunk, mert erre vágytunk:), 14 éve vagyunk együtt. De gyereket egyáltalán nem akarunk mert nem vágyunk rá.

És hiába ugat be pár ember, hogy " gyerek az kell" " az az élet értelme" " ki nyitja rád az ajtót ha öreg leszel" blabla bla.

Ezek szánalmas és helyenként önző érvek, abszolut nem érdekelnek, max a sokadik ilyen után baromi unalmas ezt hallgatni, így vannak bizonyos ismerősök, rokonok, akiket emiatt ki kellett zárni az életünkből. De nem, ezek miatt nem fogjuk tönkretenni az életünket olyan döntêsek meghozatalával, amit aztán úgyis megbánnánk.( Gyerekvállalás)

Mindenki éljen úgy ahogy ő boldog és kész. Akinek nincs annyi esze, hogy ezt képes legyen tiszteletben tartani, azzal nem kommunikálunk.

Gyerekek nem értik ezt. Az ember önző lény, baromi fájdalmas döntés lemondani saját életéről,saját boldogságáról. Pedig amit minden ember kerget, a boldogság, az voltaképpen nem egyéb, mint az odavezető út. A haladás, a fejlődés. És minél nehezebb, rögösebb az út, a cél is annál szebb és értékesebb. Márpedig nincs az ember életében még egy akkora "rög" akkora volumenű projekt, mint egy(-két) gyerek felnevelése. Évtizedekig lemondhatsz minden célodról, minden tervedet jegelheted, évtizedekig nincs saját életed, mert az egész a gyerek(-ek)ről szól. Övé minden gondolatod, minden aggodalmad, gondod, reményed, küzdelmed, lemondásod.

Megbánod? Ezerszer! Lemondanál róla? Soha!

6: de nem mindenkinek ugyanaz a boldogsag. #5-nek pl biztos nem a gyerekvallalas, es a ferjenek sem. Mast az tesz boldogga, ha korulutazhatja a vilagot, valaki az extremsportban leli oromet, megint mas sok gyereket vallal, mert az teszi boldogga. Nem csak a gyerek tudja kinyitni a boldogsag kapuit. Eppen emiatt furcsallom, mikor sokan le merik irni hogy “a gyerek a minden es aki nem vallal az onzo” Nos kivel, mivel szemben onzo? Es mi kozunk mas gyerek nem-vallalasahoz? Es miert csak az az ember tapasztalhatja a legnagyobb boldogsagot, aki gyereket vallal?

Mondom ezt ugy, hogy ferjnel vagyok, uton van a kozos gyerekunk, a ferjemnek van egy fia az elozo kapcsolatabol es mi igy vagyunk egeszek, ket gyerekkel. Megis meg tudom erteni, el tudom fogadni azokat, akik nem szeretnenek gyereket. Nem presszionalok senkit, hogy “MARPEDIGSZUJJEMERONZOVAGY” Hat mi kozom nekem mas eletehez? Azt nem szeretem, amikor az szul, akiknek nem kene, lasd munkanelkuli-alkoholista-drogos-putribasokadikatvaro, majd a fbon kunyeralo csaladok. Na nekik aztan nem kell gyerek, toluk megsem kerdezi meg soha senki, hogy ugyan nekik aztan mi a francert kellett gyereket vallalni, es megnyomoritani annak eletet.

Erdekes dolgok ezek.