Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ferjem egyszeruen lusta. Emiatt dobjam el az egesz hazassagom?
15 éve vagyunk hazasok, ket 10 ev koruli gyerekunk van, szep hazban elunk, anyagi gondjaink sincsenek, habar nem is elunk nagylabon.
Altalanossagban veve sajnos ferjem egy lusta tipusu ember. Imadom, szeretem, jo apanak mondanam, de semmi amihez egy kicsi kis kitartas vagy kovetkezetesseg kell, semmit nem tudok rabizni.
Ha megkerem a hazimunkara, valamennyit megcsinal, egyebkent semmit. Ha megkerem tanuljon a gyerekkel, akkor leul, de magatol soha. Mindenert konkretan rugdosni kell, konyorogni, allandoan emlekeztetni.
Amiket szeret csinalni viszont, az a programolas, vendegeskedes, mindenfele hobbija van, karrierjeben szepen folyamatosan lepdes felfele, a vilag osszes penzet el tudna kolteni.
Emellett en megszakadok az otthoni teendokben, allandoan tanulok a gyerekkel, rohanok iskola-orvos-sportfoglalkozas es a sajat munkam kozott.
Es ha a tema elokerul, akkor en vagyok a harpia mert "nem kell olyan tisztasagnak lenni", "nem kell a gyereknek egyetemre mennie", "felesleges megcsinalni valamit a hazunkon jo az ugy meg" es a kedvencem "legyen takaritononk es akkor nem kell tobbet takaritani".
15 ev utan mar valahogy az alakult ki, hogy en vagyok az allando felelos mindenert, o meg neha neha segit, ha eppen van kedve es eppen nem depresszios mert a karrierjeben nem sikerul ugy elorehaladnia ahogy o tervezi (nekem ilyenek eszembe sem jutnak, hisz a csaladunk minden idomet lekoti). En csinalok mindent a hazon (fenntartasi es felujitasi munkakat), az egesz kertet teljesen en tartom fenn ("mert szeretek kerteszkedni ugyhogy gyakorlatilag ez nekem pihenes"), en tanulok a gyerekkel (ami nekem kulonosen nehez mert kulfoldon elunk es nem az anyanyelvem), en vasarolok be, en viszem el a szemetet, ajandekokat szerzek be, vendegeskedesre keszulok stb stb. Ferjem segit vagy nem, a napjatol es a csillagok allasatol fugg.
Faradt vagyok, megkeseredett es mar nem tudom hogyan elmondani neki mennyire elhanyagoltnak erzem magam emiatt. Mintha hetente elhagyna aztan visszajonne. Elmegy buvarkodni, ceges vacsorakra, ezzel azzal kapcsolatot epiteni, baratokkal talalkozik, elvezet 80 km-t hogy feltoltesse a buvarpalackjat amit csak az esti rutin idejekor lehet csinalni. Emellett hihetetlen hypohonder, en mar nem tudom kovetni mikor milyen orvoshoz megy mig en konkretan a labamon hordom ki az osszes)...en pedig amint van egy perc szabadidom a gyerek szulinapjat tervezem, probalok eloallni valami ujjal hogy motivaljam a tanulasra, onallosagra nevelem oket hogy takaritsak a szobajukat peldaul, a boltokat jarom hogy a kedvenc kekszuket beszerezzem vagy ha vegkepp renget szabadidom van akkor a barkacsboltban olvasgatom a festekeket vagy tanulom a betonozas alapjait hogy tudjak tamfalat epiteni a kertbe.
A gyerekek imadjak az apjukat, o is imadja oket, nincsenek itthon ajtocsapkodo veszekedesek, szoval nem eppen a valas fenyeget. Inkabb csak a ferjemnek mas erdeklodesi kore van mint a sajat csaladja, gyerekei es haza...ami vicces mert mindent o is ugyanannyira akarta mint en.
Azt pedig ne javasoljatok kerlek, hogy mindenre hivjunk szakembert mert egyreszt itt hihetelen draga a szakmunka masreszt a munkanak pocsek a minosege tehat csak komolyabb munkakra tudunk szakembert hivni, festesre, szerelesre, takaritasra vagy gyerekkel valo tanulasra nem.
Koszonom a konstruktiv segitseget, kerlek ne bantsatok igy is allandoan magam alatt vagyok. Ha elvalok 1000 km-re szakitom el a gyerekeket az egyik szulotol...hatalmasat veszitek, szoval minden erommel egyutt akarok maradni a ferjemmel.
Hát, nem vagyok takarítás mániás, de szerintem havi egy fürdőszoba kevés. Én hetente azt kitakarítom, a többit meg 2 hetente. Azért a wc, a fürdőkád meg a mosdó kagyló is nekem 2 hét után olyan retek, hogy nincsen gusztusom hozzá. Pedig nem vagyok tisztaság mániás. Havi egyszer takarítanam, ahhoz tényleg elég erős vegyszer kellene, hogy lehozza pl a kádba rakódott zsíros szappan maradékot.🫤 Szerintem te direkt keresed magadnak az elfoglaltságot, aztán megy a mártírkodás, hogy te bezzeg éjszaka is csigát szedsz az udvaron. Szedne a rák csigát este tízkor! Szerintem itt az a baj, hogy eddig te ezt rohadtul nem kommunikáltad felé. Támogattad benne tizenx éven keresztül, nem volt semmi bajod vele. Most még nem érti mi a fx bajod mikor eddig minden rendben volt ahogyan eddig.
Beszélgessetek! Itt egyáltalán nincsen kommunikáció!!!!
Az az érdekes,m hogy te magadat hibáztatod azért, hogy a férjed szarik rátok. Azt mondod, "engedted" neki a konferenciákat meg a mindenféle utazásokat a család rovására. Nem, kerdező. Nem tudtad volna megállítani, ment volna akkor is, és ez az ő felelőssége, nem a tied. Az, hogy konkrétan egy semmilyen apa, semmilyen férj, és abszolút nincs jelen a család életében, nem közvetít semmiféle férfimintát, és úgy általában nem érdekli, hogy te, a felesége amúgy hogy erzi magát. És ez nem a te felelősséged, hanem az övé. Ő juttatott ide titeket.
Én elhagynám.
Le lett pontozva a hozzászólásom, mert nem minősítettem a férjedet egy önző g.cinek, ahogy itt többen megteszik, de akkor kifejtem a saját házasságom példáján keresztül.
Hasonló a leosztás közöttünk is, mint nálatok. A feleségem sokkal proaktívabb, sokkal igényesebb ezekre a dolgokra, mint én; ami nekem megfelel, az az ő igényszintjének nem kielégítő, meg mire én beleállok megcsinálni, addigra ő már frusztrált. Ezen sokat ront, hogy ő sokkal többet van otthon, ezért pláne jobban idegesíti.
Én meg piszokul utálom, amikor meló után azzal fogad az asszony, hogy nyírjam le a füvet. Nem akarok utasításokat, feladatokat kapni a feleségemtől, elég nekem egy főnök. Magamtól nem csinálom meg, de ha megkér, akkor meg konfliktusba kerülünk. Állandó kölcsönös frusztráció és feszültségforrás.
A megoldás első lépése volt, hogy megbeszéltük kinek mi fáj. Neki túl sok a feladat, nem érzi jól magát a környezetében, de nem akar velem konfliktust. Én nem szeretem, ha valaki utasításokat ad nekem, de magamtól nem tudom megfogni, hogy neki mi lenne jó, de szeretném, hogy jó legyen neki is, nekem is. Ezt tisztázni már sokat segített mindkettőnknek, itt már fogtuk egymás kezét.
Aztán leültünk, hogy összeírjuk, milyen feladatok vannak, és melyik miért fontos - hangúlyozom a mondat második felét. Például, ha tudom, hogy a kullancsok az oka, akkor:
1: tudom, hogy nem azért nyírom a füvet, az ő szemének az tetszik, hanem mert vannak valós következmények
2: tudok priorizálni és dönteni, ha pl a nagyinál lesznek a gyerekek két hétig, akkor vehetem lazábbra, mint ha babazsúrt tervezünk a hétvégére.
3: tudok alternatív megoldásokban gondolkodni.
Ezek után pedig átbeszéltük, hogyan tudnánk ezeket a problémákat megoldani. Volt amire volt jobb megoldásom, mint neki, volt amit megosztottunk, volt amit átvettünk, olyan is, amiről megegyeztünk, hogy inkább elengedi. A lényeg, hogy ezekben mindig megállapodtunk. Mivel minden feladattal kapcsolatban konkrét megállapodásra jutottunk, ezért:
1: egyikünk sem érezte azt, hogy a saját igényei a másik igényei alá került volna, hiszen közösen kerestük a lehető legjobb megoldást. Mindkettőnknek jól esett, ahogy a másik figyel az igényeire.
2: csökkent a bizonytalanság, mert tudtuk, mit vár a másik. Tudtuk, mi az, amit nekünk kell megcsinálni, mi az, amivel pedig nem kell foglalkozni. Nyugodtabbak lettünk.
3: tudtam tervezni, ki tudtam alakítani a saját rutinjaimat, nem kellett váratlan kérésektől, követelésektől tartanom, magamnak osztottam be, ahogy nekem oké
4: Nem kellett többet választanom, hogy csicska legyek, vagy lusta, neki nem kellett választania, hogy csicska legyen vagy hárpia
Szóval én így csinálnám.
Másfél hónap fürdő takarítás?
Te jó mennyei.....
Én férfiként ha hetente csak kétszer porszívózók már szégyellem.
Nem gyökerek vagyunk emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!