A kisgyerekes időszak nektek is megviselte a házasságotokat? Ha már nagyobbak lettek a gyerekek, (5-8 évesek), könnyebb lett a helyzet?

Rengeteg házasságot megvisel, / tönkre is tesz a gyerekvállalás, mivel a gyerek körüli kötelezettségek a kapcsolattól veszik el azt az időt, amit eddig a párok egymásra tudtak fordítani. Az ismerősi, rokoni környezetünkben a legtöbb válás akkoriban volt, amikor gyereket vállaltak. A kicsik többsége már elvált szülők gyereke volt, mire oviba, suliba ment.

A gyerek mindig ott lesz, érte/ miatta mindig aggódni, stresszelni fogtok, de ahogy idősebb lesz, 10-15 éves, már egyre önállóbb lesz, főleg ha úgy nevelitek, és ha ezeket az első éveket kibírjátok, akkor utàna még lesz időtök egymásra, önmagatokra.

Az első házasságom tönkre vagta, bár nem ez volt az egyetlen ok.

Most a masodikban is van egy kisbabánk, de vele egész más. Nem mondom hogy könnyű, de igyekszünk. Ami fontos hogy gyerekek mellett is csináljuk amit szeretünk, csak visszük őket is. (Turázas, horgászat, gombászás, stb), igy nem veszitjük el magunkat sem, és a gyerekek is élvezik.

Néha borzasztóan hiányzik hogy kettesben legyünk, hisz vele erre nem is volt lehetőség, mert jött velem az előző házasságból való gyerek is, aki még szintén kicsi, most kiscsoportos óvodás.

De nem érzem hogy ez megviselné a kapcsolatunkat, csak sokszor nehéz.

Tartsatok ki, ha a kicsi is megy majd bölcsibe, oviba máris könnyebb lesz!

Nekünk még úgy is megviselte, hogy van segítségünk. De attól még a mindennapok nem egyszerűek és bizony tényleg megviselték a kapcsolatunkat. Egy gyerek még hagyján, úgy még mondhatni könnyű is volt, de kettőbe már majdnem beletört a bicskánk. Pedig a második gyerek sem nehéz eset, ugyanolyan tündércuki, ügyes, okos, nyugodt, mint a nővére volt ugyanebben a korban. Csak hát két gyerekre ki hitte volna, hogy nem elég két szülő :D

A kicsi most 16 hónapos, a nagy nyáron lesz 4 éves, most már kezd jobb lenni. Egyrészt kettejük viszonya is, mert a nagy nem annyira fogadta jól, hogy született kistesója, de most már néha el tudnak együtt játszani, szóval kezd megenyhülni vele szemben, de már a kicsi is azért egyre önállóbb, egyre jobban elvan nélkülem (vele azért volt külön nehéz, mert nagyondurván anyás, kb amióta öntudatra ébredt, szeparációsan szorong), szóval most már néha van időnk a férjemmel kettesben lenni, randizni, ilyesmi. Ha nem lenne egy nagyon lelkes, ráérő nagymama, aki segít, akkor bébiszitterrel, de megoldanánk valahogy, mert most már lehet. És most már érezhető a javulás is. Szóval én biztos vagyok benne, hogy mire mindketten már ovisok, vagy a kicsi is ovis lesz, a nagy meg sulis, akkor már teljesen más dimenzióban fogjuk látni egymást és a kapcsolatunkat is.

Akkor lesz jobb, ha tudatosan építitek, hogy jobb legyen.

Segítség kell, nagyszülő vagy fizetett segítség, hogy kettesben is legyenek programok. Mozi, színház, tánc, amit szerettek. Különben eltávolodtok egymástól, csak 2, logisztikai megoldásokon együtt dolgozó lakótárs lesztek.

A környezetemben sok az együtt maradt, már nagykamasz gyerekeket nevelő pár. Mindenki lelkiismeretfurdalás nélkül jár el szórakozni gyerekek nélkül. Nyilván nem naponta és nem újszülött kortól, de muszáj időt szakítani egymásra.