Ferjem egyszeruen lusta. Emiatt dobjam el az egesz hazassagom?

15 éve vagyunk hazasok, ket 10 ev koruli gyerekunk van, szep hazban elunk, anyagi gondjaink sincsenek, habar nem is elunk nagylabon.

Altalanossagban veve sajnos ferjem egy lusta tipusu ember. Imadom, szeretem, jo apanak mondanam, de semmi amihez egy kicsi kis kitartas vagy kovetkezetesseg kell, semmit nem tudok rabizni.

Ha megkerem a hazimunkara, valamennyit megcsinal, egyebkent semmit. Ha megkerem tanuljon a gyerekkel, akkor leul, de magatol soha. Mindenert konkretan rugdosni kell, konyorogni, allandoan emlekeztetni.

Amiket szeret csinalni viszont, az a programolas, vendegeskedes, mindenfele hobbija van, karrierjeben szepen folyamatosan lepdes felfele, a vilag osszes penzet el tudna kolteni.

Emellett en megszakadok az otthoni teendokben, allandoan tanulok a gyerekkel, rohanok iskola-orvos-sportfoglalkozas es a sajat munkam kozott.

Es ha a tema elokerul, akkor en vagyok a harpia mert "nem kell olyan tisztasagnak lenni", "nem kell a gyereknek egyetemre mennie", "felesleges megcsinalni valamit a hazunkon jo az ugy meg" es a kedvencem "legyen takaritononk es akkor nem kell tobbet takaritani".

15 ev utan mar valahogy az alakult ki, hogy en vagyok az allando felelos mindenert, o meg neha neha segit, ha eppen van kedve es eppen nem depresszios mert a karrierjeben nem sikerul ugy elorehaladnia ahogy o tervezi (nekem ilyenek eszembe sem jutnak, hisz a csaladunk minden idomet lekoti). En csinalok mindent a hazon (fenntartasi es felujitasi munkakat), az egesz kertet teljesen en tartom fenn ("mert szeretek kerteszkedni ugyhogy gyakorlatilag ez nekem pihenes"), en tanulok a gyerekkel (ami nekem kulonosen nehez mert kulfoldon elunk es nem az anyanyelvem), en vasarolok be, en viszem el a szemetet, ajandekokat szerzek be, vendegeskedesre keszulok stb stb. Ferjem segit vagy nem, a napjatol es a csillagok allasatol fugg.

Faradt vagyok, megkeseredett es mar nem tudom hogyan elmondani neki mennyire elhanyagoltnak erzem magam emiatt. Mintha hetente elhagyna aztan visszajonne. Elmegy buvarkodni, ceges vacsorakra, ezzel azzal kapcsolatot epiteni, baratokkal talalkozik, elvezet 80 km-t hogy feltoltesse a buvarpalackjat amit csak az esti rutin idejekor lehet csinalni. Emellett hihetetlen hypohonder, en mar nem tudom kovetni mikor milyen orvoshoz megy mig en konkretan a labamon hordom ki az osszes)...en pedig amint van egy perc szabadidom a gyerek szulinapjat tervezem, probalok eloallni valami ujjal hogy motivaljam a tanulasra, onallosagra nevelem oket hogy takaritsak a szobajukat peldaul, a boltokat jarom hogy a kedvenc kekszuket beszerezzem vagy ha vegkepp renget szabadidom van akkor a barkacsboltban olvasgatom a festekeket vagy tanulom a betonozas alapjait hogy tudjak tamfalat epiteni a kertbe.

A gyerekek imadjak az apjukat, o is imadja oket, nincsenek itthon ajtocsapkodo veszekedesek, szoval nem eppen a valas fenyeget. Inkabb csak a ferjemnek mas erdeklodesi kore van mint a sajat csaladja, gyerekei es haza...ami vicces mert mindent o is ugyanannyira akarta mint en.

Azt pedig ne javasoljatok kerlek, hogy mindenre hivjunk szakembert mert egyreszt itt hihetelen draga a szakmunka masreszt a munkanak pocsek a minosege tehat csak komolyabb munkakra tudunk szakembert hivni, festesre, szerelesre, takaritasra vagy gyerekkel valo tanulasra nem.

Koszonom a konstruktiv segitseget, kerlek ne bantsatok igy is allandoan magam alatt vagyok. Ha elvalok 1000 km-re szakitom el a gyerekeket az egyik szulotol...hatalmasat veszitek, szoval minden erommel egyutt akarok maradni a ferjemmel.