Mennyire normalis, hogy a ferjem allandoan programol?

Koszi a valaszokat!

Termeszetesen kommunikalunk, csak nem igazan jutunk dulore. Mar jartunk parterapiara is, mindenfele modon probalunk kozos utat talalni.

Megbeszeljuk, megigeri segit tobbet aztan par het es ugyanott tartunk. Javasoltam adjuk el a hazat, koltozzunk kisebbe/lakasba, de o nem akar mert szereti a nagy kertes hazat. Neha van hogy egyedul elkuldom a gyerekekkel es akkor en tudok egy takarito napot csinalni, de ez sem a legjobb megoldas (mielott meg kritika erne, messze nem csillivilli a hazunk, csak a minimumot csinalom es neha egy nagyobb takaritas).

Van, hogy szinte csak aludni jar haza, es amikor vegre hazajon akkor meg csaladostul menjunk.

Mikor osszekerultunk akkor nem volt se gyerek, se haz, se kocsi, mentunk mint a mergezett eger. Egy hazassagban azonban valtozik minden, hisz az eletkorulmenyunk is valtozik, mi is orgeszunk, gyerekek szuletnek, termeszetes ez a folyamat es jobb esetben a partnereknek egy iranyba haladnak/fejlodnek/valtoznak. Csak nalunk en az a gondoskodo, tisztasagkedvelo, tyukanyo tipus lettem, mig a ferjem mar jopar eve a bakancslistajat eli ki.

Azota nagy hazat vettunk, csak en takaritom. Nagy kertunk van, csak en tartom fent. Ket kocsink van, csak en takaritom oket. Ket gyerekunk van, en viszek minden reggelt, a gyerekkoruli feladatok nagy reszet is en intezem, en tanulok veluk + bevasarlas, fozes neha, pakolas, szemet elvitele stb. Tizeneve csinalom, teljes munkaido mellett, egyszeruen elfaradok.

Szabadidomben festek, polcokat szerelek, butorokat rakok ossze, kertben tamfalat epitek, keritest szerelek, fakat vagok ki...es meg van par nyulunk is akiket en latok el. Soha nem erek a vegere, es mindig van valami a haz korul amire azonnal reagalni kell kulonben meg nagyobb problema lesz.

Ferjem meg neha osszepakolja a konyhat vagy kifoz egy tesztat. Persze nagyon megdicserem ilyenkor, de hat mivel nincs itthon azert el sem jut oda hogy barmit is megcsinaljon...o tipikusan az az ember aki ha lerak egy targyat valahova akkor 3-4 honap mulva jut el oda hogy elpakolja. Nyilvan addigra en mar reg elrakom a helyere kulonben megfulladnank a szethagyobb cuccok kozott.

Nagyon leterhelt eletunk van, a fenti kommentek kozul parat nem tudok hasznalni hisz ossze sem lehet hasonlitani gyerektelenek eletevel peldaul. Iszonyat nagy melo egy hazat fentartani es konkretan rankrohad ha nem gondozzuk folyamatosan. A gyerekkel nem tanulok egy hetig maris hozza a rossz jegyeket. Csak a mindennapi mukodesunkhoz valo feladatokat minden keso estig csinalom (6-ig dolgozom, 10kor fekszik a gyerek, ejfelig iszogatunk/beszelgetunk/egyutt vagyunk, utana erek ra barmit is csinalni).

De igazatok van, nekem is kene kicsit lazabbnak lennem, jofejnek es kicsit letojni mindent majd lesz valahogy es menni programolni. Csak ugy erzem ezzel mintha meg egy reteg bort huznanak le rolam es mar amugy sem tudok hova szetszakadni. Egyebkent nemsokara megyunk ujra parterapiara....