Ha a házasságotok mélypontra jutott a két lehetőség közül melyiket választanád gyáván elmenekülnél,hogy másnál vigasztalódj vagy közösen megbeszélitek a problémákat?

Köszönöm a válaszokat minden válaszban van igazság.

Lehet,hogy ha leülünk és megbeszéljük a problémákat akkor is elváltunk volna de talán úgy békésebb lett volna.

Két és fél éve hagyott el a volt feleségem és a igazi okot a mai napig nem tudom és még mindig ez fáj a legjobban.

Én elég béketürő ember vagyok nem vagyok alkoholista(nem iszok alkoholt már 35 éve)a közel harminc éves házasságunk alatt nem emeltem rá kezet.

Elismerem nekem is vannak hibáim én sem vagyok tökéletes de akkor sem ezt érdemeltem volna és a gyerekek sem.

Amikor kiderült,hogy megcsalt én akkor megkérdeztem hogyan tovább mi legyen erre csak annyit válaszolt nem tudom.

Már ebből már tudtam,hogy elhagy és őszinte választ vártam,de nem kaptam.

A gyerekekel is én közöltem mi várható a három közül kettő vidéken él.

Szombat délután volt és ő lelépett a pasijához én már nem akartam veszekedni inkább nem szóltam.

Felhívtam a fiam és a lányom és elmondtam nekik mindent és,hogy el fog hagyni bennünket a kisebbik fiam itthon lakik ő már tudod mindent.

Majd hétfőn délután amíg dolgoztam össze szedet pár darab ruhát és a gyerekekről egy egy fényképet és elment.

És igen gyáván menekült el a kisebbik fiam fent volt a tetőtérben és még nem is köszönt el tőle.

Azóta nem beszél az édesanyával talán nem is csoda hiszen minden r.banc k.rvának elmondta elmúlt 70 éves és talán ugy fog meghalni,hogy a lányát többé nem látja és nem is beszélnek.

A gyerekek is haragszanak rá csak néha írnak egymásnak amióta elment csak egyszer találkoztak.

Amíg kicsik voltak a gyerekek minden évben elmentünk nyaralni pár napra minden születésnapon és ünnepeken együtt voltunk és most is együtt vagyunk de nélküle.

Megérte?

Sajnos egyre több lesz a válás és a csonka család a legkisebb probléma után mindjárt jön a válás.

9-es Mivel nem ismered az egész történetet igy te másképp látod a dolgokat de ettől még részben igazad van.

Azt nem tudom mire értetted,hogy érzelmileg zsaroltam és szarul bántam vele lehet,de ha így is volt velem nem közölte.

És igen én is hibáztam ezt elismerem.

Mint általában minden fiatal házas mi is ugy indultunk el,hogy szeretnénk gyerekeket,házat,autót és ez lemondással járt és anyagilag is.

Sok volt a hitel amit fizetni kellet és ez mellet felneveltünk 3 gyereket is.

Nehezen is de megéltünk közben a gyerekek is kirepültek.

Négy éve lehetőségem adodod,hogy plusz munkát vállaljak igy szombatonként és néha vasárnap is dolgoztam.

És itt hibáztam elhanyagoltam és ez miatt eltávolodtunk.

Majd 3 éve beteg lettem és életmentő műtéten estem át ez után még mélyebb lett a szakadék köztünk.

Megviselt a betegség ez miatt már nem tudtam annyit dolgozni és még jobban elhanyagoltam.

Mint utólag kiderült,hogy már egy éve meg volt az új kapcsolata egy olyan pasival aki könnyen meg tudod adni neki mindent.

Egy nála 10 évvel idősebb az anyával élő örök agglegény.

A gyerekek már felnőttek a lányom 29 a fiam 28 és a másik fiam 25 éves.

Én soha nem uszítom őket az anyjuk ellen már felnőttek bár nem is segítettem,hogy megbékéljenek.

És én is meghallgattam volna az ő véleményét,bár nehezen is de kezdem magam túltenni rajta ebben sokat segítenek a gyerekek.

Hogy meddig lesznek haragban nem tudom de az első lépéseket neki kell megtennie.

Mivel úgy néz ki,hogy jövőre már lesz unokám és ő rá biztos kiváncsi lenne.

A sors fintora,hogy mindez május első hétvégéjén történt ami anyák napja volt.