Van egy férfi, akivel nagyon erős volt köztünk a kémia, de soha nem tettünk lépéseket egymás felé (mert párkapcsolatban éltünk). Ő megházasodott én meg gyászolom a lehetőségét, hogy megnézzük, mi lehetett volna köztünk. Érezted már magad hasonlóan?

Mert ahogyan írtad is, folyton ott motoszkál benned a "mi lett volna, ha" érzése...

Teljesen megértelek, én is voltam így. Azóta úgy vagyok ezzel, hogy ha legközelebb újra érezni fogom ezt, rajtam nem fog múlni, hogy összejöjjön a dolog.

Igen, éreztem ezt.

Gyász. Mert sosem tudod meg.

Van most is egy ilyenem, és van egy 20 évvel ezelőtti történetem.

Ott az volt, hogy az illető egy házas férfi volt. Történt köztünk ez-az, de aztán nem folytattuk. Na vele nagyon sokáig volt az az utóérzésem, hogy nem teljesedett ki a dolog, de milyen jó lehetett volna. Emlékszem milyen jókat nevetgéltünk, milyen vonzónak találtam, hogy miket és hogyan mondta a történeteit. És hogy tudott felém fordulni, megértettük egymást.

Na, idén először van, hogy már nem gondolok rá úgy, mintha kihagytam volna vele valamit. Pedig írtó sokáig volt bennem az érzés, hogy vele nagyon jó lett volna úgy rendesen együtt lenni.

A jelenlegi eset pedig az, hogy én vagyok házas, és amiatt kap el a szomorúság, mert nem fogom vele (egy férfival) tudni megélni azt, amit a tekintetében látok. Nem fogom tudni megtapasztalni, hogy amit látok benne, az milyen, ha hagyom, hogy elcsábítson. Erősen van bennem a döntés a hűség mellett, nem fogok elcsábulni. Innen ered a "gyászom".

Igen, de en léptem felé, mert végül elvált . Kb.2 év telt el miután mert miután elvált en akkor nem akartam lépni mert kapcsolatban voltam.

Hanem amikor én is váltam akkor kerestem fel.

Benne ugyanúgy megvolt a tűz minden..csak most sokkal nehezebb mert azóta hülye döntéseket hoztam. Inkább akkor léptem volna, csak akartam esélyt adni a házasságomnak

Két kimenetele van az ilyen dolognak,az egyikben azt bánjuk hogy nem álltunk bele,nem tudjuk mi lett volna belőle ha..

A másikban pedig azt hogy meg tettük..Szóval ne szomorkodj ezen,

ez már a múlt amúgyis..