Csak én agyalom túl, és valoban nem sok ez?

Férjemmel 7éve vagyunk együtt. 2 gyerekünk van. Csodás boldog életünk, családunk.

Volt elöttem egy exe. 5 évig voltak együtt. A csaj meglopta, megcsalta, majd lelécelt és a lopott pénzből összeházasodott azzal akivel csalta férjemet a szakítás után 1 hónappal.

Utána eltellt 2 év, mire mi megismerkedtünk.

Azóta is ismerősök a fb-on, férjem lájkolgatja a képeit, de ennyi. 1x beszéltek, mert mikor a kicsit szültem, akkor volt az exnek egy műtéte, 1szobába tettek minket. Ott találkoztak, beszélgettek. Ennyi.

Eddig sosem voltam ezen kiakadva, vagy feltékeny sem voltam, semmi.

Viszont ma. Reggel hívott férjem (dolgozott), képzeljem el, az exének meghalt tegnap a férje. 36évesen. Délben hazajött ebédelni, akkor is ez volt a téma. 3fele hazaért a munkából, egész estig azt hallgattam, hogy szegény exe milyen szomorú lehet, mennyire utált egyedül lenni, milyen rossz lesz neki most 3 gyerekkel özvegyen, nemtudja megvan-e xy barátnője, hogy megvigasztalja.... tenyleg más nem volt téma ma, mint ez.

Én meg meguntam. Oké, beszéltünk róla, de nem a mi probkémánk, nem a mi családunk, semmi közünk hozzájuk. Ezt elmondtam neki. A fejéhez vágtam, miután 3.x mondtam, hogy engem nem igazán érdekel ez az egész, hogy ha őt ennyire zavarja az ex gyásza, menjen és vigasztalja meg. Erre megsértődött, mert én milyen szívtelen vagyok, nekem a halál nem számít.

Halt meg ismerősünk, rokonunk mióta együtt vagyunk. Egyik sem érdemelt ekkora beszélgetést férjem részéről.

Valóban én vagyok a bunkó, hogy engem nem érdekel és zavar hogy tényleg egész nap csak erről tudott beszélni?