A mostani párotokkal maradnátok,ha kiderülne hogy több esély van arra hogy nem lesz a kapcsolatból házasság,mint arra hogy a végén összeházasodtok?

Dobbantanék. Gyereket akarok, gyereket meg csak házasságba vállalok, mert jogilag úgy érzem biztonságosnak. Elég lenne amúgy 2 tanús polgári is. Aki azt hiszi hogy ez csak a csilivili papról, meg a fehér hercegnőruháról szól az szimplán nem látja a lényeget. Nem arról szól. Hanem arról, hogy ne kelljen apaságit írni. Lehessen közösen hitelt felvenni. Ha súlyos beteg bemehessek hozzá a kórházba. Ha valamelyikünk meghal, tisztázva legyen az öröklés kérdése. Dönthessünk egymás temetéséről.

Nem akarnék úgy lelélni egy életet egy férfival, hogy nem én vagyok a legközelebbi hozzáartozója hanem az anyja. Én meg egy nagy senki aki még felvilágosítást sem kaphatna az állapotáról. Persze, el lehet simán papír nélkül is lötyögni évekig. De ha tényleg a "míg a halál el nem választ" forgatókönyvet tervezi az ember, akkor baromság. Mert csak magukat szopatják akik nem lesznek törvényesen is egy család.

Nekem is "kapu hagyás" feeling volt mindig az, hogy valaki nem akar házasodni. Bizonyos esetekben érthető, de alapvetően egyetértek a 11-essel.

Ha a párom kijelentené, hogy nem látja velem a közös jövőt, akkor pedig nem hogy a házasság nem merülne fel bennem, hanem alapvetően azt a nagy szerelmet kérdőjelezném meg, amit írsz. Nem tudom hány évesek vagytok, egy darabig egy kapcsolat elején ez még elfogadható fiatalkán, de ahogy az ember idősödik, le is tisztul hogy mit szeretne az élettől és ha nekem valaki 25+ évesen ilyet mond, az tuti dobbantás.

Számomra a házasság a kapcsolat beteljesedése életem szerelmével, a kapcsolat legmagasabb szintje, elköteleződés. Aki erre nem vágyik, nem így érez, azzal nem egymást keressük. Hosszútávon ( évekig) nem maradtam volna soha olyannal akinek ez pl csak egy papír, nem fontos/ ellene van, retteg tőle stb.

Nincs ezzel baj, szíve joga, csak így nem vagyunk egymáshoz valók. Ennyi.

Egy ilyen hozzáállású emberrel nem lett volna közös jövőm, teljesen mások vagyunk, más az értékrendünk, nem illünk össze.

A férjemmel hasonlóan gondolkodunk sok mindenben, a házassággal kapcsolatban is, így ez sosem volt probléma.