Van még remény számunkra?

10 éve vagyunk együtt, 2 kis gyerekünk van a férjemmel.

Ő mindig olyan volt hogy a haverok fontosabbak, minden hétvégén ivott velük, miattam sosem jött el tőlük ha együtt mentünk, én egyedül jöttem haza. Ez a kapcsolatunk elején volt. Aztán jöttek a gyerekek és nekem hiányzott a kettesben lét, mentem volna gyerek nélkül csak vele valahova (erre nem volt es nincs még most sem lehetőségünk). De ő sosem mondta ezt, úgy láttam erre nincs igénye, leszarta, neki jó így is.

Esténként én kezdeményeztem mindig a bújást, ő magától nem jött oda, csak nyomkodta a telefonját. Szex heti egyszer volt már régen, az elején is, én akkor még többször igényeltem volna, mostmár elég lenne bőven.

Én több ölelésre, kedvességre vágytam volna mert én körül rajongtam öt, főztem a kedvencét, ajandekokkal leptem meg, stb. Ő meg általában a szülinapommal se nagyon foglalkozott, mindig én eroltettem hogy ünnepeljuk meg. Egyszer meg semmit sem vett ra.

Gyerekekkel keveset segített, mindent én csináltam a hazban, stb. Teljesen megutaltam, kiszerettem belőle.

Én az évek alatt ezt jeleztem neki sokszor, és akkor próbált másképp tenni de max 2 hétig, utana ugyanaz.

Nyár elején közepén volt egy összeveszés, és megint elmondtam neki mit érzek, erre azóta másképp viselkedik, minden nap szexelni akar, kedveskedik, stb. De nekem már nem hozza azokat az érzéseket. Ha el is kezdek valamit, hogy jól érzem magam most vele, akkor tuti elkezd elégedetlenkedni hogy én nem olelem meg elégszer, nem vagyok elég kedves. És ez már ilyen erőszak nekem hogy akkor is tegyem meg ha éppen nem érzem úgy. Mert ő milyen kedves meg most ő milyen sokat megtesz én meg milyen vagyok.

A szexet is erőszaknak érzem, már elég régóta nem mondtam neki nemet, de tegnap azt mondtam azt hittem hogy inkább kiulunk a teraszra. Erre ő megsértődött, hogy én miért nem tudtam kedvesebben mondani, odamenni, megsimogatni es ugy mondani hogy inkább most ne, majd holnap.

De én meg azt érzem mindegy lett volna, úgyis megsértődött volna.

Szóval ha pár évvel ezelőtt ilyen, amikor még tényleg vágytam ra, szerettem, az jo lett volna. Megvaltoznak e még valaha az érzéseim?