Miért van a mai világba olyan sok boldogtalan Házasság?

37,39,40:

Indiában még ma is sok helyen a szülők szereznek házastársat a gyereküknek, a gyereknek ebbe vajmi kevés beleszólása van. Persze ha nagyon ellenkezik, akkor általában keresnek neki másikat, de azzal nagyon megsértik a másik családját, ezért ez csak nagyon ritka esetekben történik meg, és nem lehet sokszor eljátszani.

Sokszor már gyerekkorban történik a pártalálás, így már kisgyerekként tudják hogy kivel fognak házasodni, gyerekkortól fogva ismergetik egymást, játszanak, beszélgetnek, stb. (persze szex szigorúan házasság után lehet csak, ami 16-18 éves korban szokott megtörténni)

Ez azért is nagyon jól működő rendszer, mert a családok már eleve elfogadják egymást, nincs az hogy szerelemből bárkihez hozzámész, a két család meg közben utálják egymást (lásd Rómeó és Júlia).

Másrészt nem kell szenvedni a párkereséssel, ami mint tudjuk sok zsákutca, szenvedés és kín forrása mire az ember megtalálja az "igazit" (aki persze rendszerint csak annak látszik).

Harmadrészt ők úgy látják, hogy a szeretet a közös élet alatt alakul ki, azért a két félnek meg kell dolgoznia, és a két család is támogatja ebben a párt.

A szerelem kiindulópontja elsősorban a test, nincs benne semmi ráció, a társadalmi, környezeti szempontok nincsenek benne figyelembe véve, és persze múlandó, ezért nem szerencsés arra hallgatni ha egy stabil, tartós házasságot akarsz. Hiszen a szerelem elmúlik pár, max 5 év alatt, aztán ott maradsz egy élhetetlen környezetben valakivel akit nem is tanultál meg szeretni, elfogadni, hiszen addig csak rózsaszín szemüveggel láttad őt.

A keletiek meg a régiek nem hülyék vagy kegyetlenek voltak hogy lesz.rták a szerelmet, hanem értették ennek a mechanizmusát, tudták hova vezet, hogy semmi jóra, és ezért volt Európában is mindig szokás az érdekházasság, amíg a romanticizmus eszetlenül el nem dobta azt. A nyugati világ meg ott van a már több mint 50%ban válással végződő, traumatizált, egyszülős gyerekeket hátrahagyó házasságokkal, vagy már egymást fel sem vállaló együttéléses formákkal.

Természetesen az ilyen elrendelt házassági minta sem tökéletes, ott is van házasságon belüli erőszak, stb, de azok nem biztos hogy gyakoribbak mint nyugaton, mert már eleve más a hozzáállás és az elvárás, és ott a közösség is rendesen beleszól és felügyeli a házasságot.

41-Azért Indiában is történnek ám olyan esetek, hogy egy nő elszökik a szerelmével, mert nem akar hozzámenni a kiválasztotthoz, aztán a bátyjai meg megölik. Tényleg tök jól működő rendszer.

Azért, mert kívülről ezt látjuk, egyáltalán nem biztos, hogy az emberek nem szenvednek benne. Az indiaiak is ugyanolyan emberek, mint bárki más, ugyanannyi gyarlósággal, érzelmekkel.

42: Direkt írtam hogy ott se tökéletes a rendszer, de az hogy előfordul, nem jelenti azt hogy rendszeres vagy gyakori.

Nyugaton elvileg szerelemből házasodsz, simán elválhatsz ha akarsz, mégis előfordul hogy a férj megöli a feleségét, vagy akár fordítva.

Ez szerintem nem a házassági formától függ, egyszerűen mindenhol vannak beteg emberek, és társadalmi struktúráktól függően fognak beteg dolgokat csinálni.

A gyilkosságot meg Indiában is ugyanúgy büntetik.

Az elrendelt házasságoknál is létezik válás, mint utolsó megoldás ha annyira nem bírnak együtt élni. Nagyon nagyon ritkán élnek vele.

44: Kasztrendszer Európában is van, csak nincs kimondva. Legalább annyira ritka hogy egy értelmiségi tehetősebb magyar egy cigány putriból találna magának feleséget, mint amennyire Indiában a kasztok közötti házasság. Mellesleg 80 éve hivatalosan tiltott a kasztrendszer, de persze ugyanúgy kimondatlanul él tovább, mint ahogy Európában. Csak nálunk régebben történt az eltörlése, és kicsit más az alapja, lásd jobbágyság eltörlése. És nem is olyan sokkal régebben történt mint Indiában.

Nem más gyökereiben az Európai kultúra, a gyökerei pont hogy nagyon hasonlók, hiszen egy nép is volt valaha (nem véletlenül indo-európai nyelvcsaládba tartozik a legtöbb európai nyelv) A magyarok meg még európával sem közösek gyökereiben, látszik is a sok lemaradásban.

Az hogy a szülők együtt maradnak, az csak a legritkább esetben rossz a gyereknek, konkrétan a rendszeres súlyos fizikai bántalmazás ill. gyerekmegerőszakolás az amikor tényleg rosszabb a gyereknek ha a szülők együtt maradnak. Felnőttként másképp ítéli meg az ember a dolgokat, nem tudja milyen lett volna az élete ha tényleg elváltak volna, elvàltak gyerekei meg nem tudják milyen lett volna ha együtt maradnak.

A "természetes" sorozatos monogámia (amiről külön vitatkozhatnank hogy tényleg természetes-e) akkor működhetne, ha természetes közösségekben élnénk kb vadászó/gyűjtögető módon. Mesterséges társadalomban a kapcsolatok is mesterségesek. Sőt odáig is elmennék, hogy az érdekházasságok voltak a civilizáció sarkkövei, most hogy ez megszűnt egy ideje, látszik is az összeomlás és az elfajzás előjele.

A szabad döntés valójában illúzió. Ismerve az illető gyerekkorát, szüleit, traumáit, elég pontosan meg lehet jósolni hogy milyen párt fog találni az illető.

Nekem pl szörnyű volt a párválasztási időszak, tele csalódással, megszégyenüléssel, dühvel, szomorúsággal, félelemmel és többször ripityára tört szívvel. Lehet jobb lett volna ha nem teljesen magamra hagyva kellett volna eljutnom a feleségemhez, 12 évnyi borzasztó kínlódás alatt. És nem biztos hogy jobb választás lett attól hogy "szabad" volt.

Amúgy akkor tűnik kényszernek hogy helyetted választanak, hogy ha azt hiszed lehetne másképp is. Millió dologban döntenek feletted, de azokat elfogadod, mert nem hiszed hogy lehetne másképp. Vagy te választottad a szüleidet? A testvéreidet? A születési helyedet, állampolgárságodat, vallásodat? Vagy hogy melyik általános suliba jártál? Kik voltak a tanáraid? Hogy milyen oltásokat kapsz gyerekkorodban? Hogy ihatsz-e cigizhetsz-e 18 alatt?

Ezeket ugyanúgy "ráderőltették", a saját érzéseidet lesz.rva, de mivel ezt mindenkivel ugyanúgy eljátszották körülötted mint veled, ezért normálisnak tartod, megváltoztathatatlannak.

A párválasztásnál is az érzéseket ugyanígy sz.rják le Indiában, és ugyanolyan normálisnak tűnik ez mindenkinek.

Én az oltásokkal voltam így. Hiszen Magyarországon nőttem fel, bele se gondoltam soha, ez kellett és kész. Felnőttként viszont olyan országba költöztem, ahol semmilyen oltás nem kötelező, sőt a BCG, ami nélkül Magyarországon még a kórházat se hagyhatja el az újszülött, az itt konkrétan be van tiltva! Ezen kívül viszont teljesen a szülőre van bízva hogy mikor mit adat be. Persze van egy ajánlott terv, de egyáltalán nem kell követni.

Ezt azért mesélem, mert gyerekeim itt születtek, és felelős szülőként nekem kellett ebben döntenem. Borzasztó pár hónap volt. Nagyon utánanéztem pro és kontra, egyik nap az egyik oldalt tanulmányoztam, akkor arra húztam, másik nap a másikat, ami szintén jó és logikus érveket hozott fel, akkor meg arra. Ez így ment ide-oda minden nap. Ennyit még soha semmin nem evődtem addig.

Ezt csak azért meséltem el, hogy lásd mennyi szenvedéstől és álmatlan éjszakától óvott volna meg, ha, mint Magyarországon, rámerőltették volna mások ezt a döntést. Nem mondom hogy az a jobb, de azt sem hogy egyértelműen rosszabb.

Mondjuk a párválasztást én sem elsősorban a szülőkre bíznám, mert jó pár gáz szülő létezik akire ezt a fontos feladatot nem bíznám, de sok ősi kultúrában ezt a papok, vagy bölcs öregek döntötték el, akik tapasztaltak annyit a közösségben párösszeadással, hogy látták kik valók együtt és kik nem. Alapvetően szabadon kereshettek párt maguknak, de csak egy ilyen "szakértő" öreg jóváhagyásával kelhettek egybe.

Biztos nyúlt ő is mellé néha, de még mindig sokkal jobbak voltak az esélyek mint manapság.