Mennyire lehet gyakori, hogy a házasságban élők lelépnek, amikor a dolgok rosszra fordulnak (pl betegség)?

Sokféle ember van, ezt könnyű mondani, meg nyilván a nehézségben mutatja meg mindenki az igazi arcát. De az is lehet, hogy a másikat annyira megrázzák a történtek, hogy nem tud "jól" cselekedni abban a helyzetben. Vagy nem képes rá, mert nincs hozzá tudása, "ereje".

Nálunk én voltam bent mindig a kórházban a gyerekekkel, kovidosak voltak, én ápoltam. Elesett bringával, én raktam rendbe. Nem azért mert az anyjuk nem szereti őket, hanem a képesség hiányzik belőle.

"a házasságban élők lelépnek, amikor a dolgok rosszra fordulnak"

Érdekes módon ezek az emberek akkor mindig ráérnek amikor a hagyatéki tárgyalásnál alá kell írni a papírokat, és át kell venni az örökséget. Olyankor sosem jön rájuk a pánikroham a felelősség miatt. Persze mikor ápolni kell a hozzátartozót akkor mindig van mentségük hogy miért nem.

Mit kellett volna apad barátnőjének tenni(aki nem is ott lakik)?

Ja megvan. Ápolni. Miért? Mert pna van a lába között.

Hát szerintem ezt így nehézkes vizsgálni, pláne, hogy nincs mihe zképest.

Esetleg azt lenne érdemes megvizsgálni, hogy sima párkapcsolatokban vagy házasságokban gyakoribb-e ez a jelenség. Nekem az a gyanúm, hogy párkapcsolatban kevésbé kitartóak, mint házasságban.

Deee egyébként ennek a reciprokára is van példa. Családban volt, hogy fiatalon összeházasodtak, lett gyerek meg ilyenek, de idővel megromlott a viszonyuk. Nem váltak el, de külön költöztek, mindkettőnek saját élete lett. A férfinak párja is lett, anőnek asszem volt párja néha, de nem talált hosszabb kapcsolatot.

Aztán a nő nagyon komolyan beteg lett. És a férfi fölkelt a párja mellől és a haláláig istápolta, ápolta, naponta látogatta a feleségét. A házasságuk nem működött, de ezt alapnak tekintette, hogy felelősséget ávllaljon érte és ne kímélje magát, ha ápolni kell.

De pl én apám is igyekezett minél többet segíteni az előző feleségének, amikor az rákos lett és haldoklott. Hordta kórházba, vitt neki cuccokat, keresett orvosokat, gyógyszereket, stb... Pedig akkor már vagy 25 éve külön voltak, a nőnek is lett új férje aki aztán később meghalt, apámnak is lett ugye új családja 2 gyerekkel stb...

Kétlem, hogy ezek az esetek házasság nélkül is így történtek volna.

A mai házassági fogadalmak semmit sem érnek. Csak a jóban vannak együtt, és ameddig van szex. Ennyi a házasság.

Én elhiszem hogy a gyk-s nők egy más világ, de a valóságban kb. ennyi. Aztán még vannak akik megrekednek egy rossz állapotban, kilépni nem tudnak belőle. Ez meg a másik fele a házasságoknak.

Betegségben a család jobbik esetben összefog.Házasságban/párkapcsolatban élőknél természetes,hogy mivel együtt élnek, az ápolási teendők megoldása is a pár feladata, + a gyerekeké, amennyiben vannak. Ez nem azt jelenti hogy tevőlegesen törvényszerű ápolni a másikat, megoldást kell találni az ápolás/gondozásra.

A férjem fiatalon lett súlyos beteg, éveken keresztül ápoltam, mellette gyereket neveltem (óvodás, kisiskolás) és dolgoztam. A szüleim, férjem süzlei segítettek, de hangsúlyozom: segítettek. Az utólsó pár hónapban teljesen ágybanfekvő állapotba került, így a férjem szülei, akik jó egészségi állapotban lévő nyugdíjasok voltak, segítettek, Hozzájuk költöztettük a férjem. Viszont: folyamatosan ott voltam Náluk, munkából rohantam oda, a hétvégét ott töltöttem.A gyerekem rovására sajnos, de nem volt más választásom.

A fentieket átélve ezért nyugodtan mondhatom,hogy igenis a házastárs/nagykorú gyermek köteles elsősorban az ápolásra, a többi családtag segítségét igénybe lehet venni, de rátolni a teljes ápolást nem korrekt.

Mondom ezt a leírtak alapján, úgy,hogy nem látjuk a másik oldalról a történetet.