Miért problémás, ha így gondolkodom a házasságról?

#40! Pont ez az, hogy a szülők felnőttek. Megteremtettek maguknak és a gyereküknek egy házat, nem egy idegennek. Az idegen meg ott van, eszik a hűtőjükből, használja a fürdőszobát és nyilván anyuka se mászkálhat egy szál bugyiban a saját otthonában, ha épp ott van Pistike. Ok., hogy nem lakik ott(van, ahol ott is lakik egyébként), de mégis alkalmazkodni kell hozzá FELNŐTTKÉNT.

Nem mondtam olyat, hogy a gyereknek nem változás, ha jön egy új kapcsolat a szülő életébe, de ha az a pár normális (márpedig, ha a szülő a másik szülővel 1x már befürdött, akkor nyilván nem egy még rosszabbat próbál választani), akkor az alkalmazkodás mellett a gyerek nyer is. Egyáltalán nem baj, ha eggyel több ember szereti. Azon felül lesz egy normális párkapcsolati mintája, amit a "teljes családjában sose kapott volna meg." Épp ellenkezőleg. Egy rossz minta a gyerek felnőtt korát is megpecsételi. Pont abból lesznek az ilyen felnőttek, mint te. Fogalmam sincs, milyen egy boldog párkapcsolat, de mivel apám nem verte anyámat, nem akarták egymást esténként megkéselni, akkor biztos ilyen. Az nem gond, ha nincs benne szeretet, ha fűvel-fával csalják egymást, ha egész nap veszekednek, elég annyi, hogy "nem vagyok tőle veszélyben". Szuper, én is ilyet akarok. Hát, az én gyerekemnek tuti, nem lesz ilyen mintája. Ha azt nem számítjuk traumának, hogy kap egy receptet a biztos boldogtalan élethez, akkor tényleg nem éri.

(Elég sok tapasztalatom van elvált szülők gyerekével és "márpedig mi akkor se válunk" szülők gyerekével is. Ha azt hiszed, hogy utóbbiak a boldog, kiegyensúlyozott gyerekek, óriási tévedésben vagy.)

#39

#42! Azt te tudod, mivel én nem voltam ott. Igen, van olyan is, bár ritka. Csak ott eleve azért nem válnak, mert NINCS MIÉRT, nem azért, mert nyomják a válás szentsége maszlagot. Csak épp most nem arról volt szó. Leírták már páran, hogy jó házasságban nem szoktak válni. Igen, mindenhol van konfliktus, de nem mindenhol tudják megoldani. Ott kérdés, hogy válnak, vagy maradnak a fosban, és te az utóbbit támogatod, én meg az előbbit. Majd ha felnősz és leszállsz a rózsaszín felhőkről, talán meglátod, miről beszéltem.

#41

Teljesen véletlenül botlottam bele egy másik kérdésbe, de beidézem, mert nagyon passzol ide. Az illető hölgy panaszolja, hogy kinevették, amikor felsorolta részéről a házasság feltételeit:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parka..

Idézném:

"Szerintem semmi túlzót nem kérek tőle, legyen jól fizető munkahelye, biztosítson számunkra jó minőségű német családi kocsit és saját legalább 3 szobás lakást új építésű ingatlanban és minden nyáron vigyen el nyaralni. Szerintem ez teljesen átlagos igény a mai világban. Szüleim is egyet értenek ezzel"

Véleményem szerint az így gondolkodó embereknek fogalmuk sincs a házasság lényegéről, számukra az nem egyéb, mint nagybetűs érdekkapcsolat. Nem arról van szó, hogy az embernek nem lehetnek elvárásai, hiszen mindenki gondolkodásban, életvitelben, testileg, lelkileg magához passzoló társat keres. Itt a hozzáállásról van szó: aki ennyire tételesen felsorolja, és szinte szerződésszerűen a másik elé citálja az elvárásait - és vegyük észre azt a nem elhanyagolható tényt, hogy kizárólag anyagi javakat sorolt fel! -, annak nyilvánvalóan csak az lebeg a szeme előtt, hogy ő mit szeretne kapni a házasságtól, el sem gondolkodik rajta, hogy ő vajon mit szeretne adni, vagy hogy, uram bocsá', esetleg még kötelességei is lennének. És ez a viselkedés még a szülei szerint is teljesen rendben van - nyilvánvalóan nem sokra oktatták gyermeküket a házasság lényegét illetően. (Csak személyes megjegyzésem, hogy ha ezt a feltétellistát így nekem szegezték volna, én is kinevettem volna az illetőt, de teljesen biztos, hogy ezután el is hajtom.)

Sajnos egyre gyakoribb ez a mentalitás, és az én véleményem szerint erre nem lehet házasságot építeni. Mert hogy nem is az: ez egyszerű szimbiózis, énközpontú érdekkapcsolat. Hiányzik belőle az elköteleződés, a másik támogatásának, segítésének a vágya, úgy általában a szeretet - az egész ki van zsigerelve a lényegi tartalomtól, marad a cukormázas csontváz: az anyagi jólét, meg az élvezetek. Márpedig egy ilyen ház könnyen összeomlik: először is, aki így fut neki, annak mindig lesznek új igényei, sosem lesz elég, ami van (a barátnőéknek újabb kocsijuk van, nagyobb házban laknak, stb.), és ha jönnek az élet gondjai, akkor ott, ahol összetartásra és a másik segítésére lenne szükség, nem lesz majd más, mint a másikra mutogatás és a veszekedés.

Dunát lehet rekeszteni itt a gyik-en is a hasonló mentalitásról árulkodó kérdésekből. Komoly bajok vannak itt a fejekben.

(35-ös és 37-es voltam.)

#44! Ott a kérdező egy kislány. Ha papíron nem is, fejben biztosan. Azért szerencsére a házasságok többsége nem így születik, mégis válás a vége, vagy legalábbis annak kéne lenni, mert nem működik. A kérdezőnek valószínűleg teljesen mindegy, hogy ki veszi el, csak hozza a feltételeket.(Abban se vagyok biztos, hogy nő az illető, vannak itt pasik, akik szeretik ostoba/gonosz stb.nőnek kiadni magukat.)

Az viszont tény, hogyha a lista nem anyagi javakból állna, akkor sokkal hosszabb lenne, a kérdező pedig sose kelne el, ahogy sokan mások se, szóval rövid úton kihalnánk. Vannak alkalmazkodóbb emberek akiknek nem okoz gondot egy kompromisszumokra épülő kapcsolat. Ilyen lehetsz szerintem te is, meg a kérdező is. De sokan vagyunk mi, többiek is. Aki már egyszer is megtapasztalta, milyen az, amikor egy valóban hozzá passzoló emberrel találkozik, az nem fog tudni projektként tekinteni a házasságra, amelyben folyton csiszolódunk, kompromisszumokat kötünk, meg problémákat oldunk meg. Problémáim egyedül is vannak, ahhoz nem kell +1 ember plusz problémákkal. Nyűg lesz neki és előbb-utóbb eljut odáig, hogy egyedül jobb volt.

#36