Van olyan nő, aki már gondolkodott azon, hogy "kamuférj" kellene neki?

Ismerek egy csajt, akin kitört a dili, hogy férjhez akar menni. Többek közt megunta, hogy mindenki ezzel nyaggatja.

Egy olyan fiúhoz ment hozzá, akiről azt hallgattuk évekig, hogy csak barát, semmi több.

Gyerekük is született.

Pár év elteltével is együtt vannak. A csaj boldogan babázik, hízott vagy húsz kilót, a pasi meg örül, hogy megszerezte. Nem tűnnek boldogtalannak, de szerelmesnek se.

Nekik jó.

Én nem tudnék így élni.

Én konkrétan ilyet nem ismerek, de ha vannak ilyenek, az szánalmas, már tényleg a legalja... eljátszani valamit csak mert piszkálnak a rokonok, ismerősök vagy társadalmi nyomás hatására? Nagyon gáz.

Náluk a férjemmel probléma a gyerekvállalás. Nemes egyszerűséggel úgy néz ki hogy nem lehet. A szokásos módon mindkettőnknek minimális az esélye, hogy összejöjjön.

Viszont konkrétan leszarjuk, hogy kinek mi a kínja ezzel kapcsolatban. Olyan megjegyzések ismerősöktől, munkatárstól, hogy ideje lenne már gyereket vállalnunk így 4+ év házasság után, gyerek nélkül nem lehet élni, akkor minek vagytok együtt, satöbbi satöbbi.

1. Senkinek semmi köze hozzá vállalunk e vagy sem, és ha nem akkor miért nem. Nem szeretnénk senkinek az orrára kötni. 1-2 nagyon közeli hozzátartozó tudja, és 1-2 barát. Ennyi elég is.

2. Ha nem lenne probléma, de nem akarnánk gyereket, akkor sem jutna eszünkbe azért vállalni mert pár rokonnak, ismerősnek, vagy a társadalomnak ez nem tetszik.

Az a része a dolognak így is-úgyis a mi döntésünk volt, hogy mesterséges úton nem erőltetjük ezt az egészet, és örökbe fogadni sem akarunk, pedig ez is szinte már elvárás lenne, ha nem saját akkor fogadjunk örökbe. Nos nem. Felnőtt emberek vagyunk, majd mi eldöntjük hogyan élünk. Minket nem érdekel más, csak mi.