Kezdek szétesni, már azon gondolkodom, hogy elhagyom a férjemet, mit tegyek?

Ezt most te gondolod, vagy a férjed?

Menj el pszichológushoz.

Igen, a hormonok is okoznak ilyemit, lásd terhesség és terhesség utáni időszak. Az is horror csak azt ráfogják egyenesen a hormonokra és okkal.

Egyébként pedig, ha elege lesz belőled, majd szóváteszi és ha el akar menni, majd elmegy, ebben talán ne döntsél helyette.

Ne játszd tovább a Mártírt. Ha gondod van, akkor tessék szépen elmenni szakemberhez, azért vannak. A férjedet pedig ne kímélgessed előre (ő tudja, hogy mennyit bír el) és hagyd meg neki, hogy ha besokall, ő hagyjon el - mert az meg ő szabadságjoga.

Inkább itt úgy szaglik a dolog, hogy az irgalmas szamaritánius és a mártír kislány szerepében tetszelegve csak ürügyet keresel arra, hogy elválj a férjedtől. Miért is?

Egy házasság nem rózsaszínű lányregény. Vannak jobb és rosszabb napjai is. Van, amikor naponta kétszer kell rohanni a kórházba a szeretett emberhez, és egész úton imátkozni, hogy minden rendben legyen. Mert ezt is jelenti az a bizonyos "jóban-rosszban, míg a halál el nem választ..."

Menj orvoshoz, és ne csak a babával töltsd az idődet. Bízd pár órára rá valakire, te menj el emberek közé. Vagy menj vissza dolgozni, a baba menjen bölcsibe vagy a mamához. Nem kell 3 évig a gyerekkel lenni. Velünk sem volt az anyukánk, és nem is voltunk olyan elkényeztetettek, mint a mostani gyerekek.

A váláson pedig ne gondolkozz.