Férjem mindent megeszik előlem?

Azért ehhez kell egy jó adag gátlástalanság.

Én mindig, még a családomnál is fiatalabb koromban megkérdeztem anyukámat, hogy ez vagy az nem másè-e, ehetek-e belőle.

Ha nem volt kirakva az asztalra, megkérdeztem, mert nem volt egyértelmű.

Nekem is volt ilyen exem. Mindent kizabált, aztán nem vett újat, vásárláskor meg nem kért semmit, aztán az enyémet ette. Ő viszont mindig csak magànak vett és eleve 3x annyit evett, mint én.

Én mindig kiábrándultam az ilyen pasasokból, mert ez a gátlástalan, kérdezès nèlküli zabálás tőlem nagyon távol àll és szégyellném is, hogy a párom ilyen ember.

Szerintem mindketten önzőek vagytok vagy csak nem tudtok egymással kommunikálni.

Mi sok esetben felajánljuk egymásnak, hogy nyugodtan egyen meg egy adott dolgot a másik, hogy ha szeretné vagy meg kérdezzük a másikat, hogy megehetünk-e valamit.

Kommunikációval sok mindent meg lehet oldani pl el tudod neki azt is mondani, hogy téged ez zavar.

Nem minden család egyforma. Nálunk, és a férjem családjában is az a szokás, hogy ami otthon van kaja, az mindenkié. Nem kell megkérdezni, kiveszed, megeszed. A legtöbb dolgot úgy is vesszük, hogy mindenkinek jusson. De nem csinálok belőle problémát, ha a gyerek nem egy, hanem három pudingpot eszik, vagy ha a péksütiből nem maradt, mire hazaérek.

Viszont a sógornőmnek felnőttként lett tejfehérje intoleranciája. Ő lehet vagy 150 cm és 45 kiló, a férje meg majdnem két méter, és biztos, hogy jóval 100 kg felett. Túlzás nélkül négyszer annyit eszik. Náluk már volt ebből gond, hogy külön kell venni növényi tejet, stb, és ezek se olcsók. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy elég egy hétre, hogy a sógornőm tudjon tenni a kávéba, vagy a sógor megissza húzóra. Náluk is az volt eddig, hogy minden közös. Most muszáj egy külön polc, és ami ott van, az a nőé. Ma már egyértelmű.