A férfiak miért nősülnek meg?

31.

Minek mondtátok el nekik...?

Mi is szerelemből házasodtunk.

Ez nem azt jelenti, hogy meggondolatlanúl.

Mi ezt jól átgondoltuk, és a szívem és az eszem is azt mondta, hogy ő vele akarom leélni az életem.

Most, a kedvedért megkérdeztem a férjem, hogy ő miért házasodott, miért gondolta azt, hogy házasodnia kell.

Illetve tudni kell még azt is, hogy mi tabuk nélkül bármit megtudunk beszélni, tehát nem tesz a kedvemre a válaszában, akkor se, ha egyébként tetszik a válasz.

Azt mondta, hogy mert szeretett. Az előző barátnőjét azthitte, szerette, de most már tudja igazán hogy nem, annyira nem szerette, hogy el is vegye feleségül.

Egyszerűen van olyan férfi, sőt szerintem ők vannak a legtöbben, akik szerelmesek, szeretik a jegyesüket, és ténylegesen vele képzelik el az életüket, a férfiak egy része is vágyik az elköteleződésre.

A megfelelő társat kell megtalálni hozzá. A jól működő házassághoz nem elegendő a szerelem és a szeretet, kell egy két plusz dolog is.

Pl a férjem azt említette, neki az volt a döntő a szerelem mellett, hogy nem kellett félnie attól, hogy rosszat mond. Nem volt olyan szó, vagy mondat, amire megharagudtam. Elmondhatott mindent nekem, és ez olyan felszabadulás volt neki, hogy eldöntötte velem szeretné megpróbálni a házasságot.

Nyilván itt nem arra gondol/gondoltam, hogy úgy beszélhet velem mint egy kocsis, mert sose beszélne úgy velem.

Hanem minden érzést elmondhat, minden gondolatot elmondhat.

Nekem is a szerelem volt a döntő, de mellette még az is, hogy nagyon nagyon (extra) jó szívű ember, aki mindig gondol másokra is. Olyan, aki mindenkit szeret, mindenkit számításba vesz.

Emiatt is, még soha nem fordult meg a fejemben az, hogy engem nem szeretnek. Folyamatosan szeretve vagyok, mindig gondoskodik rólam.

Egyébként a környezetemben ilyen férfit nem ismerek, aki ennyire gondoskodó-szeretetteljes, az én férjem csodálatos apa lesz. :)

Nem gondolom azt, hogy egykor elválhatunk, de hát, kitudja mit hoz a jövő pontosan. Az biztos, hogy együtt tervezünk, régóta együtt vagyunk, sok mindent megéltünk már együtt. De már megbeszéltük, ha válásra kerül a sor az békés lesz, de amúgy is karakter idegen lenne a csapkodós, tányértörős válás.

Akkor tennék ilyet, ha mondjuk meggyilkolná egy családtagom, vagy a kutyánkat, ezek nyílván nem fognak megtörténni. :D

Házassági szerződésünk sincs, ugyanis mindketten csupaszseggel, konkrétan mélyszegénységből érkeztünk meg ebbe a kapcsolatba, és együtt értünk el mindent, vállvetve, egyenlő arányban. Tehát igazságosan fele-fele arányban osztozkodnánk.

De, mondom, nem gondolnám hogy mi elfogunk válni valaha, mert eltelt lassan 10-év (jovohonapban lesz 10)

És minden tökéletes. Szeretem, konkrétan hozzám nőtt, ha elképzelem magam mindig ott van mellettem. Néha szerelmet is érzek még, bár tudom hogy a szerelem elmúlik és igen, az a lángoló szerelem már el is múlt, viszont fel-fel lobban, most is pl fellobbant, egy ideje újra szerelmes vagyok. Érdekes dolog ez. :)

Az én férjem is azt gondolta hogy nem fog megházasodni. A családjában sok az elvált, egyszer az anyja is elvált alig 1 év után, ( másodszorra meg fiatalon özvegy lett 4 év után, mert a férjem apukája meghalt), szóval nem nagyon látott hosszú boldog házasságot. Elvált az anyja, a bácsikája, a nagyanyja, egyszer az apja is...

Aztán ezeket a borús gondolatokat a szerelmünk felülírta, és azt mondta ő már pár hét után tudta hogy feleségül akar venni. Fél év után meg is kért, majd 1 évre rá össze is házasodtunk. Akkor ő 22 éves volt. Most már 13 éve vagyunk együtt, de lesz ez még több is:)