Életed szerelmével házasodtál össze?

Sokszor hiszi azt az ember, hogy élete szerelmével van együtt, ez az érzés tarthat hónapokig évekig is...

Aztán vagy mázlija van, vagy ez mégiscsak változik

Érdekes kérdés ez, amire rögtön rávágnám, hogy nem, de szerintem ez több összetevős. Akit "életem nagy szerelmeként" emlegetek, a mai napig kedves a szívemnek, de olyan összeegyeztethetetlen dolgaink voltak, ami miatt nem működött és soha nem is működne a kapcsolatunk/házasságunk. Ezt huszonévesen mindketten beláttuk, elváltak az útjaink viszonylag gyorsan és megtaláltuk idővel más oldalán a számításunkat. Ő valamiféle plátói akármi, akit "a nagy szerelemnek" nevezek az életemben (és ő is engem), magam sem tudom miért, hiszen nem működött, kész. Maradhattunk volna együt, szenvedhettünk volna egymás mellett, a lehetőség megvolt, de a boldog élethez szerintem szimplán a rózsaszín ködös fülig szerelem nem elég.

A férjemet teljesen máshogy láttam az elejétől kezdve. Tetszett a személyisége, a kiállása, a teste, mindene. Beleszerettem. Nem olyan ködösen, hanem a maga teljes realitásában, amilyen ember ő, ahogy engem kezel, hozzám áll, ahogy megteremti az érzelmi biztonságot a számomra, illetve ahogy mostmár a kislányunkhoz is viszonyul. Nála az elképzelés találkozik a valósággal és akkor talán még is kimondhatom, hogy ő életem szerelme? Nem tudom, de a helyemen vagyok, azt biztosan állíthatom.