Mit csináljak? Váljak el?

Parterapia?

Elcsépelt tudom, de nehet ott kibújna a szög a zsákból, ha válnátok is, tisztán látnál, hogy mi a baja.

Valamit un, vagy a gyermekes életét, vagy a megszokást

Illetve kezdj saját időtöltés e, hobbi barátok. Légy vidám nélküle is.

A férfiaknak szemet szúr egy ilyen, ha nincs közük a nő boldogságához.

Hátha ismét rád figyel.

Van elég kettes program? Nagyszülői segítség?

Nem tudok neked nagyon okosat mondani, de az biztos, hogy a gyereknek nem az lesz a jó, ha van egy nemtörődöm apja, és egy szomorú, kiegyensúlyozatlan, csalódott, de az érzelmeit elnyomó anyja, akik történetesen egy fedél alatt élnek, hogy minden happy legyen. Ahogy neked sem. Hogy milyen irányba és hogyan mozdítsd el, abban nem szeretnék neked tanácsot adni, de azt fogadd el, hogy eleve nem tökéletes az életetek, és ha minden így marad, kifejezetten nem lesz jó. Szóval mindenképpen vàltoztatni kell valamit a képletben, az nem megoldás, ha a homokba dugod a fejed és jó pofát vágsz a dolgodhoz. Gondolom nem azt szeretnéd tanítani a lányodnak, hogy ha majd felnő, egy ilyen kapcsolatban éljen.

Ha javítani szeretnéd, akkor próbálj olyan időt kialakítani, amikor kettesben vagytok, tudtok egymásra időt szakítani, beszélgetni, újra közelebb kerülni egymáshoz. Kezdhetitek aktív programokkal, amikor nem is kell kényszeresen mély dolgokról beszélgetni, csak élményt gyűjtötök, majd jöhetnek olyanok, amik valódi randik, csak egymással, a kezdeti tűz felélesztésével foglalkoztok, aztán pedig rátérhettek arra, hogy a hétköznapokat, a problémákat is őszintén megbeszéljétek, mélyen, nem egymást hibáztatva, hanem a közös megoldást tartva szem előtt. Vannak, akiknek ez a beszélgetés nehezen megy, nehezen tudják megfogalmazni egymásnak az érzéseiket, gondolataikat, vagy elfogadni a másik szavait. Ez nem baj, csak ismerjétek fel, ha ti is ilyenek vagytok, és próbáljatok máshogy eljutni egymás szívéhez. (Programok, közös időtöltés, humor, intimitás, érintések, szívességek, figyelmességek, bármi, amivel ki tudjátok fejezni a szereteteteket.)

Ha válni szeretnél, az viszonylag "egyszerű", csak el kell indítanod a folyamatot. Ha erre megemberelné magát, akkor is tartsd szem előtt, hogy miért jutottatok ide. És mindenképpen nagyon mélyen és őszintén beszélgessetek el az okokról és megoldásokról.

Itt a gyakorin volt már nem egy kétségbeesett apuka, aki rájött, hogy nagyon nem akart mégsem családot és mivel annyira tisztelte becsülte a feleségét hogy nem csalta meg, szép lassan befordult. Megmondani nem mert mert félt megbántani a nejét, ehelyett kb kicsinálta a közömbös és távolságtartó viselkedésével.

Egy férfi sok esetben fajdalmasabbnak gondolja a valós okot feltárni egy szakítás kor, inkább kiprovokálja. Szégyenletes amúgy.

Nem mondom, hogy tuti ez, de akár ez is lehet az indok. Beszélnie kellene, elhiszem hogy ez így idegörlő

“ha otthon van akkor is a tvt nézi telefonozik gépezik.”

Anno, kamasz szerelmes koromban nagymamám volt a bizalmasom.

Ő mondta, hogy: kisfiam, ha nem veled beszéli meg a gondjait, az azért van, mert mással; ha nem veled tölti az időt, az azért van, mert mással.

Es ez nem egyszer be is bizonyosodott.

Nem otthon járnak a gondolatai, nem veled beszéli meg a problémáit, a gyerek is untatja.

Hát én elválnék, mert ez nem élet se a gyereknek, se neked.

Gondolom, a család ügyeinek a megoldása, a háztartás, takarítás, karbantartás se hizza lázba.

Én válnék.

Nézd, javasoltak itt terápiát, meg hobbit, meg kettesben időtöltést. Minek? Egy olyan emberrel szemben, akit te és a közös gyereketek nem érdekel, minek?

Ezt a házasságot két embernek kellene egyben tartania, nem csak neked kaparni érte. A terápiát sok esetben be sem vállalják, ráadásul marha drága. A hobbi csak a te figyelmed tereli el. Attól még a hapsi ugyanolyan alkalmatlan apa és férj marad. A kettesben töltött időtől sem lesz jobb szülő. Ha még sétálni se hajlandó elmenni, majd biztos a romi vacsi meghatja. Ló💩-t! Ez az ember úgy kuka, ahogy van. Ne haragudj. Egy házasság ellaposodhat, monotonná válhat, csitulhat a vágy, de ha a saját gyermeke sem érdekli, ott tényleg az alkalmatlanság netovábbjáról van szó!

Ha teheted, a válaszomat mutasd meg neki. Had érezze, mekkora féreg.

Én is elvalnek, te is szenvedsz és a kicsinek sem jó, hogy a férjed nem foglalkozik veletek.

Véleményem szerint legszivesebben élné a szinglik életét, úgyhogy add meg magadnak te is az esélyt, mármint idővel más, jobb férfival össze ismerkedni, együtt lenni, mert a férjed minden csak nem férj és apa.

Ez a dolog túlnőtt már azon, hogy "beszéljétek meg". Látjátok, hogy nem lehet. A fickó nem hajlandó beszélni. Lehet a párterápiával probalkozni, de szinte biztos, hogy el fogja utasítani.

Ha még szeretnél tenni egy próbat, akkor nyílt kartyákkal kell jatszani. Közlöd, hogy egy honap múlva beadod a válási papírokat. Egy honapja van, hogy bebizonyítsa, hogy jó férj és apa. Mindezt targyilagosan, röviden, itt most nem kell lelkizni, tényeket kell közölni, mert a lelkizést élből elutasitja. Es tényleg megtenni, ha tovabbra sem valtozik. Ezzel egy baj van, hogy amint elmúlik a veszély, az ilyenek visszasüppednek a jó kis kényelmes dolgaikba. Csak úgy fogod tudni szinten tartani, ha fenntartod a fenyegetést, mindig érezze, hogy akármikor elválhatsz tőle. Megéri ez? Szerintem nem...

Igazából egyszerűen csak be kell adni a papírokat és elválni. Én nem tenném meg a kislányommal, hogy ilyen kapcsolati mintát kelljen látnia, azt tanulja meg, hogy ez a házasság.

soha nem hagyom őt békén a hulyesegeimmel ..

Mert neki így pont jó. Úgy él mintha legényember lenne, csak a főzés-mosás-takarítást te megoldod, neki semmire nincs gondja. Ti meg egyáltalán nem érdeklitek.

Én felhoznám neki, úgy látom, a házasságunknak vége, el fogok válni. JÖhet megint a gúnyolódás... azzal sokra megy.