Ez így tényleg rendben van?

Sziasztok. Amióta megszületett a kisfiunk, férjemmel sokszor vitázom. Legtöbbször a kisgyerek miatt, mert nem foglalkozik vele, vagy ha igen, az kimerül a tv nézésben. A házi munkában nem segít SEMMIT. Nem túlzok, tényleg még maga után sem hajlandó elpakolni, letörölni, eltenni.

Mostanában sokat gondolkodtam ezen, én kb cseléd vagyok. Egy házi rabszolga, aki azért él, hogy takarítson, elpakoljon, gyereket nevelje, rendezze, semmit sem tud a gyerekről, se fürdetés, se semmi :( néha lemennek játszótérre, egy órára bírja. A gyerekünk öt éves. Én már azelőtt is egyedül vittem a háztartási dolgokat, de akkor bírtam is, szerettem is, de nem volt gyerek. Gyerek mellett már nem bírom, pedig öt éve csinál úgy, hogy férjem még egy morzsát sem takarít le maga után, ott hagyja a szennyes tányérokat is maga után. Elegem lett. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok : férjem szerint az a magyarázata erre, hogy ő sokkal többet keres, mint én. Hozzá teszem, dolgozom nyolc órában, becsületesen. Nem büdös a munka.

De tényleg igaza van? Azért, amiért ő jóval többet keres (havi másfél millió) én minimálbér, ezért minden az én dolgom??? Megmutatom neki a válaszokat, kíváncsi vagyok, mennyi ember ért vele egyet.