Nem szeretem a férjem. Van valaki még így?

Több mit 8 éve vagyunk együtt. Két gyerekünk van, kicsik.

Most vettünk házat, hitel, stb.

Nyilván hosszú távra terveztünk. Nem is arról van szó hogy elhagynám. Mostanában biztos nem. De le lehet élni így egy életet? Nagyanyáink sem váltak el, hanem ha összeházasodtak, úgy maradtak, meg szokták egymást.

De az évek alatt, leginkább ahogy jöttek a gyerekek, onnan kezdve vált világossá hogy mennyire életképtelen. Semmit sem akar, semmit sem csinál, a gyerekkel akkor játszik csak, ha kedve van, ha a gyerekek nem mennek oda hozzá, csak a telefonját nyomogatja egész nap.

Mindent én csinálok. Amit vettünk házat, felújítjuk, és mindent én találok ki, szervezek meg, munkásokat keresek. Én döntök el mindent.

Én vezetek csak, ő nem akar, nincs jogsija. Bevasarolok, főzök, gyerekek ügyeit intézem, hivatalos ügyeket intézem. Rá semmit nem lehet bízni mert elfelejti vagy elrontja.

Én sokat kedveskedtem neki, évforduló, mikulás, Valentin nap, mindig valami apróság, Csoki, meglepetés. Ő a 8 év alatt max nevnapomra és szülinapra vett valamit.

Az utóbbi szülinapomon semmit. Tavalyi szülinapra csak egy tortát kértem. Elmondtam milyet, honnan. Erre elfelejtette ezt is, előtte nap rohant az auchanba venni egy akármilyet. Idén szülinapra kérdezte mit kérek, mondom semmit, most vettünk házat.( nem akartam hogy drága ajándékot vegyen)

De egy csokit nem vett. Pedig elment aznap boltba is. Lett volna lehetősége. Ja és később közölte hogy gondolta hogy vesz nekem virágot, de ő utálja azt a virág árust... Hat köszi.

Szóval számtalan ilyen dolog, még sorolhatnam, nem tudok rá férfiként ranezni. Elvagyok vele, de nem szeretem már. Sőt néha utalatot is érzek és jobb ha nincs ott, mert akkor azt érzem, csak egy gonddal több...

De a gyerekek, a haz miatt nem hagynám el és nem is lennék mással. Egyedül pedig sokkal rosszabb lenne. Mert semmi segítségem nincs.

Másra nem vágyom, nem tudnám elképzelni hogy másik férfival legyek.

Hogy lesz így jövőben?