Van itt házaspár akinek csak egyik fele vallásos másik pedig nem hisz?

Egy közeli házaspárt ismerek így, szóval nem személyes tapasztalat. Ott a férfi ateista, a nő katolikus keresztény (és tartja is rendszeresen). Már ilyenek voltak, mikor megismerkedtek. Vagy 20-30 éve házasok, a gyerekek is már nagyok. Tiszteletben tartják, nem szoktak emiatt veszekedni, egyik sem ertőlteti rá a másikra.

Egyébként más, értékrendbeli dolgokban abszolút egyetértenek. A gyerekek meg vannak keresztelve, az anyuka vitte őket hittanra, szentmisére, vallásosak ők is.

Én is katolikus keresztény vagyok, de nem volt még olyan párom, aki abszolút nem vallásos lett volna, mindegyikük hitt valamennyire.

Én vallásos vagyok, a családom is az. Minden vasárnap templom, hittan, vallási táborok, vallásos neveltetés. De felnőttként nem járok templomba, hívő vagyok, de nem gyakorlom úgy, mint gyerekkoromban, mert akkor rettenetesen kényszerként éltem meg. Ettől függetlenül hiszek.

A férjem nem vallásos, meg van keresztelve, mert a nagyanyja vallásos, de ő maga nem hisz Istenben. Mi így ismerkedtünk meg, engem nem zavart, én sokféle szempontból kiábrándultam az egyházból, az elvakult, bigott szektásoktól pedig borsódzik a hátam.

Templomi esküvőnk volt, inkább a családom miatt, én hiszem, hogy ha egy mezőn mondtuk volna ki az igent, akkor is ott lett volna a Jóisten. Férjemnek teljesen mindegy volt, hogy templom, erdő, mező vagy a házasságkötő terem.

Gyerekeink nem lesznek, úgyhogy nem téma, milyen szellemben nevelnénk, de az erkölcsi, morális szempontjaink ugyanazok, tehát nem lenne szerintem nagy különbség a neveltetési nézeteinkben. Templomba pedig nem kényszeríteném a gyereket.