Volt egy cikk, miszerint ma a nők nem tolerálnak olyan viselkedést a férjeiktől, amiket nagymamáiknak még "illett eltűrni". Viszont sok 2× házasodott nő a 2. házassága során arra jut, az 1. se volt rossz, csak nem tolerálta a hibákat. Szerintetek?

Nagymamámnak sem "illet" eltűrnie. El is vált.

És mégis milyen hibákat? Mert nagyon nem mindegy, pl. hogy a fogkrémre nem tekeri vissza a kupakot vagy minden hétvégén részeg.

Ó dehogynem. Rengeteg buta nő van a mai napig,aki a sárga földig hagyja magát aláztatni,kapcarongyként bánnak velük.

De ez a mai férfiak hibája is, alig van normális,azokat meg foggal körömmel védik a nőjeik.

2 végleget van, az idióta teszetosza balfék, vagy a bunkó tahó de ambíciózus vadbarom. Utóbbi még mindig közelebb áll az ősi női ösztönöhöz,(meg úgy ámblokk az életrevalóság sokmindent felülír ösztönösen)mint egy besült lúzer nyámnyila anyucimalaca.

Mire abba a korba léptem, hogy volt saját véleményem a párkapcsolatokról, minden nagyszülőm meghalt...

Azt tudom, hogy olyan férfit nem akarok, amilyen apám volt anyám mellett, minden mást én is a magam hibáiból tapasztalok ki. De egy dzar kapcsolatot nem láttam jobbnak azért, mert az utána következő mégszarabb volt, lévén nem érte léptem ki, hanem mert az objektív megítélésem az volt, hogy inkább a szingliség, mint ez.

Pont nagyanyáink idejében nőt drasztikusan a válások száma, 1949-től. Mikor is a nők tömegesen el kezdtek dolgozni és nem voltak rászorulva anyagilag, hogy mérgező házasságban maradjanak.

[link]

Azt én is olvastam, hogy a házasságból a férfiak profitálnak. A házas férfiak tovább élnek, a nőknél pedig pont fordítva.

Azért régen sem volt minden nő egyedül életképtelen csicska.

Én is elváltam, ma sem bànom. Nem is fogom megbánni. 2. házasságot ebben az életben viszont már nem fogok összehozni. Remélem máskor sem. 🤣

Az én nagyszüleim közel lennének a 90-hez, ha még élnének. Szóval nem mai csibék. Mindkét nagymamám elvált. Az egyik újra házasodott, a másiknak voltak hosszabb, rövidebb kapcsolatai, de a végén szingli maradt. Ő sajnos pszichésen nem volt kerek, így eleve nem volt opció a normális férfi, a kapcsolataiban alkoholisták és egyéb beteg alakok voltak jelen. De, lényeg a lényeg.

Mindkét nagypapám alkoholista volt, az egyik utóbb gyógyult. Az egyikről biztosan tudom, hogy csalt és a fizikai agressziótól se riadt vissza, főleg, ha ivott. Egyikük házassága se volt jó, talán soha. Mindkettő elrendezett házasság volt. Mindkét nagymamám dolgozott. Az egyik mesélte, hogy azért volt egy csomó abortusza, mert az öreg ha ivott nem értette a nemet és nem tudott vigyázni sem.

Az egyik nagypapám elhagyta a családját, őt nem ismertem. A másikat szerettem. Összességében egy jó ember volt, de én se a megcsalást, se az egyoldalú háziasszony szerepet nem viselném el. A nagymamám elviselte. Mondjuk, ő meg nem értett a "férfi" dolgokhoz. Nem vezetett, nem értett a szerszámokhoz, gépekhez, szerelés alapjaihoz sem és soha nem is kellett megtanulnia a férje mellett. Ilyen téren igaz a cikk, valóban egész másképp viszonyulok a nemi szerepekhez és az ezekből fakadó "viselkedési normákhoz" , szokásokhoz. Házas még nem voltam egyszer sem, így a második felvetést nem tudom sem igazolni, sem cáfolni.

De, szerintem onnantól, hogy egy kapcsolatban "el kell tűrni" a másikat, vagy annak a viselt dolgait, már régen nem jó az egész. Akkor már inkább legyen egyedül az ember, mint, hogy szép lassan felőrölje egy szar házasság.