Nem érzitek úgy hogy a gyerek megszületése után csak sokadlagosak letettek?

Ha a legjobb barátnő előtted van a rangsorban, akkor ott nem a gyerek érkezése a probléma forrása.

Teljesen normális dolog egyébként, hogy szülés után a gyerek lesz az első. Ha nem dolgoznának a hormonok és nem figyelnénk a megszületett utódra kiemelten, már rég kihalt volna az emberi faj.

Mekkora az a gyerek? És nálad mi a sorrend? Munka, pihenés, szex és utána jöhet a családi élet? Mert azért ez kétélű szokott lenni, hogy ha az egyikre hárul minden és ezért neheztel, akkor persze hogy nincs kedve a másikhoz, aki a családjában is amolyan félig gyerek, aki féltékeny nagytestvér lett, és félig agglegény szerepet töltött be, aki csak panaszkodni tud, hogy miért nem maradt minden ugyanolyan, hisz ő befizet a családjába, csak időt nem tölt velük. Elnézést, ha nem így van.

Egyébként meg azt gondold át, hogy a "sürgősebb" és "fontosabb" nem ugyanaz és ez csak egy szakasz. Én azt is látom, sok férfi megijed, hogy ez már örökre így marad, majd a gyerek egyetemről is négykézláb jár haza kétóránként szopni :D csak akkor már tuti egy drága kocsit is kell neki venni :D míg a nők tudják, hogy nem és nem értik, miért nem lehet kibírni, mitől lett világvége. A gyerek iránti szeretet és a szerelem meg teljesen más területe egy ember szívének, nem szabad versenyeztetni és nem zárják ki egymást.

De gyerekkel is ugyanaz kell egy jó párkapcsolathoz és hogy szexet kapjál, mint előtte: romantika, lelkizés, közös élmények, kommunikáció. Ha nincs erre ideje az asszonynak, akkor próbálj abban segíteni, hogy legyen neki. Ha viszont arra sem vevő, akkor persze nem sok jót jósolok nektek. De erről nem a gyereked tehet.

Azért vannak normális apák.

Azok szoktak ezen besértődni, akik tényleg vagy gyerek-szerepben vannak a párkapcsolatban és azért lesznek féltékenyek. Vagy akik ezek a birtoklós agglegény-szerepben vannak és "azt hitték" a gyerek csak valami ketreces kisállat lesz, aki nem sok vizet zavar, csak jól kell idomítania az asszonynak és ha nem ment, valamit az rosszul csinál. De mindkettőre jellemző, hogy ők nem tartják érte magukat felelősnek, csak követelnek.

Természetesen kettőn áll a vásár, ez a férfirész és vannak nők, akik nem valók anyának vagy persze ha eleve rossz volt a párkapcsolat bármelyikük vagy mindkettejük miatt.

De egy ilyen férfi elől sokszor a nők azért menekülnek a gyerekhez, mert onnan megkapják azt az bújós intimitást, állandó közelséget, amit a férfitől nem. Illetve neheztelnek a párjukra, hogy egyedül hagyta őket a feladattal. A férfi meg rossz válaszként egyre kevesebbet jár haza, mert nem kap otthon elismerést a munkával/pénzzel akarja kompenzálni - csak abból a nő ebből azt szűri le, hogy még jobban egyedül van hagyva. Aztán így jól meg vannak sértődve egymásra, hogy a másik nem értékeli őt és nem fontos neki.

Ott, ahol ez a helyzet, ott nem a gyerek születése tehet erről, hanem az alapból rossz kapcsolati alapok. Ha van egy pár, akik alapból összeillenek, rendbe voltak nagyjából lelkileg, tudták mit szeretnének egy kapcsolattól, szántak időt egymás megismerésére, töltöttek időt kettesben eleget, együtt is laktak min. 2 évet, mire gyerekvállalásra szánták el magukat, mindketten akarták a gyereket, mindent meg tudtak beszélni egymással, de tényleg semmi apróságnak tűnő dolog nem maradt kimondatlanul, támogatták, tisztelték, megbecsülték, szerették egymást kölcsönösen végig, azoknál létezik, hogy a gyerek miatt teljesen háttérbe szorul a másik barátnő, kolléga mögé? Nem hiszem.

Csak hát hány ember teszi magát lelkileg nagyjából rendbe, mielőtt kapcsolatot keresne? Hány ember keres és választ céltudatosan párt? Hány ember dobja el a sértődött egóját, és ül le megbeszélni minden kellemetlenséget a párjával? Hány ember tudja előrébbhelyezni a párját a saját önzőségével szemben? Sajnos nem sokan alapozzák meg magukat egy normálisan működő, boldog kapcsolatra, aztán felelősséghárítóan mindenki más a hibás a saját boldogtalansága miatt. Ez a helyzet.