A gyerek megszületése után hogyan változott meg a házasság?

Nyilván nem maradt minden ugyanolyan. A szexuális életünk annyiban változott, hogy a gyerek napi ritmusához kellett igazítani, és bizony voltak/vannak időszakok, amikor problémásabbak a mindennapok és egyszerűen képtelen vagyok ráhangolódni a romantikára, szexre, emiatt elmarad. Szerencsére a férjem megérti, támogat, segít, így ebből még sosem volt gond, a jobb napokon minden szuper és mint az ifjú tinik, amikor nincsenek otthon a szüleik, kihasználunk minden lehetőséget, amit csak lehet.

A kapcsolatunkon minőségében nem változtatott a gyerekvállalás, nyilván új szerepeket kellett megtanulnunk, de előtte is támogató, szeretetteljes volt a kapcsolatunk, ez most még hatványozottabban igaz. A férjem ugyanannyira (vagy talán még jobban is) akarta a babát, így minden létező pillanatot igyekszik kihasználni, hogy vele lehessen, ami nekem óriási segítség. Emiatt sem stressz, sem konfliktus nincs közöttünk. Nem tudom, ez fog-e változni, de egyelőre úgy néz ki, hogy minket inkább kiteljesített és boldogabbá tett a gyerek, minden plusz felelősségével és feladatával együtt (másfél éves).

Anyuci példásan helytáll, de elfelejtett nő lenni. Nulla szex. Miért nincs egy ilyen teszt amivel tudni lehet hogy szülés után jégcsap lesz belőle? Sok éve ez van, el fogok válni és ez nagyon szomorú mert minden más téren jól megvagyunk.

Mielőtt jön az asszonykórus hogy nem segítem; mosogatok, főzök, mosok, vasalok, gyerekkel vagyok, vásárolok, leviszem a szemetet. Kedveskedek neki, masszírozom, de hiába. :(

Idővel biztosan lesz majd aki jobban értékel.

2-es ugyanebben a cipőben járok, csak nálunk már 6.5 éves a gyerek és sajnos autista is aki megőrülne nélkülem, így nem fogok/tudok/akarok elválni.

5 éve volt egy sportos szeretőm egy évig, de most már egy átlagos nővel sem jön azóta össze a dolog...

Marad a kezem, de nem is a szex, hanem a csók hiányzik nekem nagyon. 42F Remélem lassan meghalok és akkor megoldódik minden gondom, csak a gyereknek lenne szívás...

Meg Anyukám még él, neki is csapás lenne.

Nálunk okés minden, de ezért elég sokat kellett melózni. A régi kollégáim sorra elváltak, többnyire a szex hiánya miatt. Igazából én sem értem, miért kell elhanyagolni a szexet, és 10-ből 9X a nők dobják el. Akiket ismerek, ott a férfiak maximálisan megtettek mindent, segítettek mindenben stb. Addig oké, hogy kisbaba. Viszont amikor már 4-5 éves a gyerek, és ezidő alatt félévente szexeltek, az már nálam is kiverte a biztosítékot.

Aki egyszerű felfogású, az jól gondolja meg hogy meg akar-e házasodni, mert erősen sanszos, hogy a szex hiánya miatt válókereset lesz a dologból. A statisztika alapján legalábbis.

Mi tudatosan próbáltunk odafigyelni magunkra és sokszor bizony erőnkön felül erőltettük a testiséget is. Testiség alatt nem csak a szexet értem, hanem az összebújást a kanapén, vagy az érintéseket is. Nem mondom, hogy könnyű volt megtartani az intimitást, de úgy tűnik minden percet megért az erőlködés.

Úgy a babánk 4 hónapos korától, amikor már kevesebb volt a bizonytalanság bennem, kezdett kialakulnia napirendünk, stb., akkor azt vettem észre, hogy a férjem még jobban szeret, mint korábban. Szerinte egy nő feladata a háztartás vezetése, főzés, de én sosem voltam jó ebben. Sokat dolgoztam, mellette suliba jártam, nem jutott energiám erre, mindig osztoztunk a feladatokon. Amióta itthon vagyok szinte minden este vacsival várom haza, a lehetőségekhez képest rend van és neki a kisujját sem kell mozdítania. Bár tudja, hogy nem lesz ez mindig így és el is fogadja, ő szerelmes ebbe a helyzetbe. :D És a lányába is... Sokszor mondja, hogy hálás, amiért megajándékoztam ezzel az élménnyel és az apai örömökkel.

Bővült a felelősségünk és többet kell csapatként együtt dolgoznunk, ez mindenképpen fontos változás. Feszültség ebből persze adódik, de komolyabb vitáink sosem voltak. Talán egyszer még a legelején, amikor nagyon fáradt voltam és a fejéhez vágtam dolgokat. Hülyeség volt.

Jó feladatokat adott a logisztika, hogy hogyan illesszük be a kislányunkat a mindennapjainkba.

Én azt gondolom, hogy a legnagyobb hiba az lehet egy baba érkezésénél, amit sokan elkövetnek, hogy az egész életüket a baba köré szövik, ami felborítja az addigi szokásokat, közös tevékenységeket stb. Mi mindig is úgy gondolkoztunk, hogy természetesen a baba igényeit is figyelembe véve, őt integráljuk be a mi életünkbe és kapcsolatunkba. Ezáltal mindhárman változtunk ugyan, de mégsem annyit, amire ráment volna a kapcsolatunk, hiszen tudjuk, hogy anya és apa szerep mellett meg kell maradnunk férfinak és nőnek.