Baj az, ha nem akarok mindenáron gyereket?

"Akinek vegyes érzései vannak, nem a gyerek a legfontosabb tényező az életében annak semmi szüksége rá szerintem és nem is lesz annyira jó szülő."

Cáfolom. 2 diploma után, 32 éves koromban, amikor olyan szinten voltam a karrierem csúcsán, hogy helikoptert küldtek értem havonta többször, hogy tolmácsoljak politikusoknak, jött a hidrgzuhany, hogy becsúszott a baba.

Férjnél voltam (vagyok azóta is), de egy pillanatig nem terveztünk akkoriban gyereket, a te szavaiddal élve, nem a gyerek volt a legfontosabb tényező.

Ennek ellenére jó szülőnek tartom magunkat.

En is 31 eves vagyok, epp varandos, de gondok voltak velem, el akartam kezdeni a kezeleseket, de nem vt ra szukseg, mert termeszetes uton teherbe estem. Ha nem jon ossze, kezelessel sem, nagyon szomoru lettem/ lettunk volna, de a lombikig mi sem mentunk volna el.

Egy gyerek szerintem nem "szabadsagvesztes", a feleosseget meg vallalni kell. En sem erzem magam 100%-ig felkeszultnek a fogadasara, de abban bizom, hogy majd az anyai osztonom a segitsegemre lesz mindenben :)

1# Ezzel egyeltalán nem értek egyet. Szerintem sokan vannak, akik nagyon akarták, de csalódtak, hogy nem minden rózsaszín vattacukor a gyerekvállalással kapcsolatban. Van aki nincs oda alapjáraton a gyerekekért, csak a sajátját szereti.

Egyébként én is elbizonytalanodom néha. Korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy esetleg nem lesz gyerekünk. Most, viszont tele vagyok kétségekkel. Lehet, hogy csak azért mert most már tényleg aktuális lesz.