Házaspárok, nálatok ki a spórolósabb és ki figyel kevésbé a pénzre? Szokott belőle vita lenni?

Nálunk a párom spórolósabb, de mióta együtt élünk, én is nagyon sokat változtam, nagyon sok megtakarításom lett, mert ha kedvem támad megvenni valamit, előtte végiggondolom, hogy valójában szükségem van-e rá. Általában győz a "nem" 😀 Azelőtt hajlamos voltam gondolkodás nélkül megvenni valamit csak azért, mert hirtelen megtetszett. Ez teljesen megváltozott, amiért örökké hálás leszek a páromnak, mert sokkal jobb érzés, hogy van a számlámon x millió forint annak köszönhetően, hogy évek során sokszor átgondoltam, akarok-e pénzt költeni feleslegesen?

40/N

Én vagyok a spórolósabb, én tudom azt mondani milliókkal a számlámon is, hogy egy vasam sincs valamire, mert ha gyűjtök, akkor az a pénz nem létezik.

Nem szokott konfliktusunk lenni, mert a párom sem beteges költekező meg egyébként is külön kasszán vagyunk, külön tulajdonú dolgokkal.

Nem spórolósnak, inkább tudatosnak nevezném magam. Én vagyok a tudatosabb, a férjem a sodródjunk az árral típus. Ő sem költ hülyeségekre feltétlenül, de mondjuk kajában nem képes mértéket tartani és megfontolni, hogy kell-e ennyi minden nekünk. Elfogy, de teljesen érthetetlen mennyiségeket vesz mindenből és hogy ne romoljon ránk, van hogy egy hétig non-stop egy adott dolgot eszünk. Szerinte jó ez így, szerintem nem, úgyhogy ilyeneken van súrlódás (mert ugye nem csak unalmas, de egyszerre észszerűtlen költés is).

A nagyobb költéseket átbeszéljük és hó végén szintén zokszó nélkül mondom azt, hogy nincs valamire pénzem, mert ugyan az én számlámon is sok számjegyű összeg csücsül, az nem "impulzus vásárlásokra" elköltendő, tehát nincs.

A férjemen az segít, hogy minden hónapban könyveljük ki mennyit tudott félretenni, mire költöttünk nagyobb összeget és átbeszéljük a céljainkat. Ha azt látja, hogy a fizetését elköltötte és maga sem tudja mire, akkor jól le van tolva és neki is pofon, hogy ennyire elszaladt vele a ló, így utána pár hónapig jobban odafigyel. Szóval kicsit terelgetni kell ilyen szempontból, de amúgy komoly veszekedések pénzügyekből szerencsére nincsenek. Nagyjából egy az irány.

Nálunk én vagyok a takarékosabb. Akkor vagyok nyugodt, ha van tartalék a váratlan eseményekre.

Kapok is eleget a feleségemtől, hogy a pénz azért van, hogy elköltsük. Úgysem vihetjük magunkkal a sírba.