Mit gondoltok erről?

- ha gazdaságilag nem éri meg adjátok el

- ha a feleséged örül neki, akarja használni nagyobb távokhoz a jövőben és fenntudjatok tartani akkor tartsátok meg

- az gáz ha ez az egész mizéria azért van mert bassza a "férfiasságodat" csak ezért nem kéne eladni és új autót választani, ha ez a felesegedé és ő örül neki

- az gáz ha ezt az após csak azért vette, hogy felcsesszen

- gáz ha a feleséged csak azert hozta haza, mert az apjanak nem tudott nemet mondani

- az gáz ha a feleséged nem tudja megbeszélni veled, hogy nagyobb szabadságot akar a vezetésben meg az élet egyeb területein, vagy azért fel a vezetestől mert kritizálod

- az gáz ha a feleséged gyáva, tapasztalatlan sofőr, de csak azért fog most kilépni a komfortzónájából mert apuci azt mondta

Mit mondott a feleséged mikor veszekedtetek? Akarja használni, el akarja adni, mit szeretne? Mivel győzte meg az apja, hogy neki az az kocsi kell? Vagy csak elfogadta, hogy ne legyen perpatvar a családban?

A férfiassággal kapcsolatos gondon lehetne a legkönnyebben átlépni, azzal hogy elfogadod hogy saját akarata van a feleségednek és támogatod a boldogságát (ahogy ő is támogatott eddig téged). Megértem a problémád és az apóssal való ellenállást, de ez a sztori ne rólad szóljon - ő örült a kocsinak, lehet bíztatni hogy használja bátrabban és merjen 3 utcánál tovább is menni. Ismeretlenként arra gyanakszom, hogy inkább a te tulajdonodnak gondolta az autót és ezért nem akarta használni.

Amit azonnal át kell beszélni és nézni, az a fenntartási költségek és hogy milyen hatással van ez a háztartásra. Ki kell számolni hogy fogtok kijönni két kocsival, egyáltalán meglehet-e engedni magatoknak és tényleg szükség van-e rá. Ha nehézkes a fenntartás, ahogy azt előtte már számoltátok, akkor nincs mit tenni, nem tudjátok megtartani. Ezeket mind át kell nyálazni és érvelni, anélkül hogy azt érezné hogy neki akarnál rosszat.

Olyan mint egy ufó...ez tetszik. :D

Egyébként megértelek. Én is szeretem, hogy magunknak teremtettük meg amink van. Nem is értem az olyanokat, akik boldogan élnek a szülőktől kapott lakásban meg mindenben. Biztos jó lehet, meg kényelmes, mindent megkapni, semmiért sem megdolgozni, de sokkal nagyobb öröm mikor valamit saját erőből sikerül megteremteni. Főleg ha olyan az adakozó kedvű amilyennek leírtad.

Csak kicsit megnézve feleséged szemszögéből...neki az édesapja. Biztos nagy öröm neki, hogy tőle kaptátok, biztos nagy öröm az apósodnak, hogy a lányának adhatott, mert sokszor akármilyen is az a szülő, a gyerek számára csak a szülője.

...És írni akartam még valamit, csak férjem közbeszólt és elfelejtettem...

Az apósod bizonyára segíteni akart a lányának.

A feleséged örült az ajándéknak.

Szerintem ennyire egyszerű -lenne- ez a történet.

Úgy tűnik, te viszont hiúsági kérdést csinálsz belőle.

(majd jusson eszedbe ez a sztori, ha valakinek jó szívvel ajándékot akarsz adni, és visszautasítja.)