Kinél hogyan zajlik egy vita?

Hogy a kérdésedre válaszoljak: mi mindketten a párommal elég “hi

hírtelenek” vagyunk, vagyis gyorsan összeordibálunk, aztán meg 2 perc múlva már leröhögjük magunkat és egymást. :)

De.. ez a kapcsolat nem normális, nem természetes. Sose engedd egy férfinak sem, hogy ilyen legyen veled és így beszéljen veled! Nem lábtörlő vagy!! Hidd el, kapnál egy nála ezerszer jobb pasit is. És nem jöhetsz azzal sem, hogy szereted meg szeret, ha ilyen tuskó veled!

Hidd el, ez később sem lesz jobb. Csak, hogy tudd, amiket olvastam, azok mintha apám szájából hangoztak volna el, aki számára anyám egy szar nő, nem csinál semmit, a családja sem ér semmit és így tovább. Csak ehhez társul az, hogy alkoholista lett lassan és ezek az esetek mindennaposak. A te döntésed, hogy így akarod-e leélnj az életed vagy sem

Nem, nem mindenkinél.

Nálunk lassan 5 év alatt nem volt ilyen, pedig volt már pár nézeteltérésünk. Legdurvább esetben, ami történt velünk, én kibuktam, kidühöngtem magam egyedül, majd mikor hazaért értelmesen, csendesen elmondtam, mi a gondom. Igazából kérlelt, hogy inkább törjek poharakat, vagy üvöltsek vele, mert ez sokkal ijesztőbb. Pláne, hogy én elég karakán természet vagyok, még beszélni is sokszor emelt hangon beszélek, nálunk ez volta norma otthon szüleimnél. De ha valódi gáz van, akkor elcsendesedek (miután kiment belőlem az ideg), és előveszem a legobjektívebb oldalamat. Abban az időszakban konkrétan rettegett, hogy egyik nap az üres lakásba ér haza. Pedig nem fenyegetőztem azzal, hogy elhagyom, és mással sem.

A hétköznapi viták is csendesek nálunk. Mindketten érvelünk, meghallgatjuk a másikat, megfontoljuk az ellenkező álláspontot, és igyekszünk kompromisszumot találni. Kicsit mondhatjuk, hogy "érzelemmentes", mert valóban inkább észérveket hozunk fel, ha érzelmekről van szó, akkor is. "Amikor azt mondod/teszed hogy..., akkor úgy érzem..." Soha nincs senki családja szidva, vagy bármilyen szitok használva. Ha valaki, általában ő, mégis sértőnek érzi a stílusomat, akkor elmondja, én bocsánatot kérek, és elmondom, hogy mit értettem alatta, amit rosszul fejeztem ki, máshogy csapódott le nála. Olyan fordul még elő, hogy valami miatt alapból ingerlékeny vagyok, és apróságokat túlreagálok. Szerencsére ezt már felismeri, tudja, hogy olyankor éhes vagyok, vagy rettenetes kimerült/túlterhelt, esetleg a hormonjaim kiborítottak. Ilyenkor nem vesz magára semmit, és inkább kajával kínál 😅 Ha az nem működik, akkor békénhagy, és ha megnyugszom, úgyis kiengesztelem. De ez szerencsére egyre ritkább. X havonta 1 ilyen eset van. Neki is vannak nehéz napjai, amikor minden bosszantja, olyankor én csinálok neki enni, ha kér, aztán addig bohóckodom, meg ölelgetem, puszilgatom, amíg megnyugszik. Nála működik, de tudja, hogy ellenkező esetben engem csak bosszantana vele, és ezt elfogadja. Szóval mi elég jól megtanultuk kezelni a másikat komoly probléma, és hétköznapi hiszti esetén is.